Tanulmányok Pest megye múltjából III. - Pest Megye Múltjából 14. (Budapest, 2009)

3. Berényiné Kovács Gyöngyi: A magyar nyelv terjedése a reformkori Pest megye oktatásában (1831–1847)

A MAGYAR NYELV TERJEDESE A REFORMKORI PEST MEGYE... Az országgyűlés után a Helytartótanács Mednyánszky Alajos bárót jelölte ki, hogy készítsen egy tervezetet a közoktatás korszerűsítéséről,15 16 17 Az elkészült tervezet tantárgyi elemeiben és a népoktatás kérdéseiben nem mondott újat az Op in iához ké­pest, figyelmen kívül hagyta a reformmozgalom követeléseit is. Pozitívuma csak annyi volt, hogy határozottan állást foglalt az ipariskola szükségessége mellett, és szorgalmazta a gyakorlati-gazdasági ismeretek oktatását az elemi iskolában is. Az 1840-es években mind a sajtóban, mind a megyei vitákban számos előre­mutató javaslat fogalmazódott meg: például a közös iskolák létesítéséről, a népoktatás világi (megyei, országgyűlési) felügyeletéről, a tanítói fizetés minimumának megállapí­tásáról és annak garantálásáról is. Ezek egy része az 1843-ban elkészült követutasítá­sokban is helyet kapott, a Pest megyeiben így szerepelt: ,/f népnevelés szükségességét már az 1836-ik országgyűlés átlátta s egy e részben munkálkodó országos választmány kiküldése iránt felirt őfelségéhez: de megtagadó választ kapott, mely, ámbár azon bizta­tást foglalta magéiban, hog\> a kormány megteendi, a mit e részben szükségesnek léit: de másfelől éppen ez által a nemzetnek legszentebb jogéit, t. i. nevetés elrendelésére fel- iigyelést kétségbe hozta. A következett 1840-diki országgyűlés pedig idő rövidsége miatt e részben nem tett semmit. Követ urak tehát igyekezzenek a népnevelés ügyében teendő­ket törvény által létesíteni. ”M Az országgyűlésen Lónyay Gábor zempléni követ indítványára kerületi vá­lasztmányt küldtek ki a népnevelési törvény kidolgozására. A hozzászólók egyike, Kubinyi Ferenc (Nógrád megye), a Magyar Tudós Társaságot is felszólította véle­ménynyilvánításra. 1' A kerületi választmány megelőzve számos európai országot, 1844 januárjára elkészítette az első népoktatási törvényjavaslatot. E törvényjavaslat liberális, haladó elveket, valamint számos újszerű értékes kezdeményezést tartalmazott, figyelembe véve a korabeli politikai erőviszonyokat, így az egyházak kulturális befolyását is. Tagadták az oktatásügy irányításának kizárólagos királyi jogát; ezért a javasolt intézkedések zöme az országgyűlés, a törvényhatóságok és a községek hatáskörében maradt volna. A választmány teljes tankötelezettséget írt elő (fiúk 6-12, leányok 6-10 éves kor között), az ellenszegülő szülőkre, gyámokra pedig szigorú pénzbüntetést helyezett kilátás­ba. Mindegyik felekezet számára külön tanodát írt volna elő; közös iskolát csak ott enge­délyezett volna, ahol a lakosság csekély száma vagy szegénysége miatt szükséges. A tanítókat ,,az élladalom köztisztjének " tekintette, ezért a nemeseket megil­lető személyi és vagyoni biztosítékokat terjesztett volna ki rájuk, ugyanakkor más hivatalt nem viselhettek volna. A választmány előírta a községi néptanítók járandóságának kötelező mini­mumát is: az 1836. évi VI. te. kiegészítéseként minden tanító számára félteleknyi föld kihasítását, illetve annak jövedelmét rendelte el. Emellett rendszeres készpénzfizetést, vagy annak megfelelő természeti járandóságot is előirányzott 5 kategóriában 100-300 " Mednyánszky a budai tanulmányi bizottság elnöke volt. Mészáros István: Az első hazai állami népokta­tás-reform (1845). In: Századok. 1980/2. szám, 235. o. 16 Galgóczy Károly: Pest, Pilis és Solt törvényes egyesült megye monographiája. I—II. kötet, 1876-1877. 191. o. 17 Bényei, 275 o. 82

Next

/
Thumbnails
Contents