Tanulmányok Pest megye múltjából III. - Pest Megye Múltjából 14. (Budapest, 2009)
3. Berényiné Kovács Gyöngyi: A magyar nyelv terjedése a reformkori Pest megye oktatásában (1831–1847)
pengőforint között. A díjat tanulónként 4 krajcárban állapította meg. Részletesen intézkedtek a tanítók (özvegyeik, árváik) nyugdíjáról is. Az elképzelések közt szerepelt, hogy minden helységben legyen egy jól ellátott elemi tanoda, amelynek fenntartási költsége a községet terhelné. Ezeket,, az illető község bármelly rendbeli lakosaira, és a' község hatén óban létező földesúri-jobbágyi- vagy bárminemű birtokra arány szerint” osztaná fel a helybeli elöljáróság.IS A népiskolák irányítása: felekezeti iskola esetén a lelkipásztor lenne a felügyelőség elnöke, világi tagjait pedig a népoktatási költségeket viselő lakosok és birtokosok választanák. A törvénytervezetet csak az 1844. november 4-ei országos ülés hagyta jóvá, a felsőtábla idő hiányában azonban megint csak nem tárgyalta.11 Szentkirályi Móric, Pest megye képviselője előterjesztette, hogy az elemi tanodák oktatási nyelvének mindenütt magyarnak kell lennie, ezért valamennyi iskolában, így a nem magyar helységekben is magyar tannyelvet akart, ez ellen természetesen a nemzetiségi területek követei tiltakoztak. Klauzál Gábor szerint a kérdést majd a jövendő törvény rendezi, ,,/í ' közoktatéisi nyelv kirekesztöleg leend, annak elemi iskolában mikép használatáról pedig különösen a' T. törvénycikk rendelkezik ”18 * 20 21 Az 1844. január 23-ai leirat tartalma alapján az 1844. évi II. te. államnyelvvé nyilvánította a magyart. „Ó Felsége méltóztatott kegyelmesen rendeléseket tenni már az iránt is, hog’ az ország határain belöli iskolákban közoktatási nyelv a magyar. A reformellenzéket nyugtalanította, hogy a törvény nem rendelkezett az elemi iskolák tanítási nyelvéről, hanem azt a fenntartók és a felügyeleti hatóságok hatáskörébe utalta. Az említett törvény mégis kétarcú, amelynek oka, hogy az országgyűlésen már jelentkeztek a nemzetiségi ellentétek, aminek egyik megnyilvánulási formája a magyar államnyelvvel szembeni ellenállás volt. A nevezetes törvény némileg bizonytalankodva, de lényegileg a törvényhozás, az igazgatás, a bíráskodás és a közoktatás kötelező nyelveként elismerte a magyart. ____________________________________________B ERÉNY INÉ KOVÁCS GYÖNGYI A megyék közoktatási és magyarosítási törekvése Elsődlegesen az elemi iskolákban a nem magyar nemzetiségű gyermekeket akarták magyarul oktatni. Ez az erőltetés a nemzetiségi területeken eredményt nem hozhatott, csak kiélezte az ellentéteket, mivel az egyik legkellemetlenebb magyarosító eszközzé vált. Például Békés megye 1806-ban a következő határozatot hozta: ,,Es hog' a magyar nyelv azon közönségeknél is, amelyeknek az nem anyanyelve, gvakorláisba és lassan-lassan egészen szokéisba hozattathasson, járásbeli szolgabíró urak kötelezzék és szorítsák az olyan közönségeket hog' magyar nyelven való tudomány legen. 18 Bényei, 276-281.0. ‘‘'Bónyei, 276-281.0. 2,1 Bónyei, 99. o. 21 Márkus Dezső (szerk.): Corpus Juris Hungarici. Magyar Törvénytár. 1836-1868. Budapest, 1896. 1844. évi II. te. Arató Endre: A magyarországi nemzetiségek nemzeti ideológiája. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1983. 110-114 o. 83
