Tanulmányok Pest megye múltjából III. - Pest Megye Múltjából 14. (Budapest, 2009)

3. Berényiné Kovács Gyöngyi: A magyar nyelv terjedése a reformkori Pest megye oktatásában (1831–1847)

BERENYINE KOVÁCS GYÖNGYI

valamint a tanítóképzők és a politechnikum átalakításának igénye is felmerült, de a kérdésben nem sikerült érdemi döntést hozni.

József nádor 1835. augusztus 6-án már figyelmeztette Mettemichet, hogy tenni kellene valamit, mert az országgyűlési ifjúság vészesen radikalizálódik, s ennek egyik oka a közoktatásügy elmaradottsága. 1836. június 19-én és november 10-én királyi rendelet utasította a Helytartótanácsot, hogy tárgyalja a tanulmányi ügyeket és vegye figyelembe az 1827-es országos bizottság munkálatait is.

1839-1840-es országgyűlés a kerületi választmányt bízta meg a népnevelésre vonatkozó törvényjavaslat előmunkálataival, amelynek vezetője Bezerédj István volt. A kerületi választmányt 6 megyei, 4 városi, 1 horvát, l szabad kerületi és 2 káptalani követ alkotta. A választmány elnökévé Ráday Gedeon Deák Ferencet javasolta. Pest megye örömmel fogadta, hogy Deák Ferencet megválasztották a kerületi választmány tagjává.1"

Az idő rövidsége azonban nem tette lehetővé a kérdés további tárgyalását, mivel az udvar továbbra is elhatárolódott az oktatással, neveléssel kapcsolatos új javaslatoktól."

Ezért a megyék követutasításukba felvetették, hogy a diétán feltétlenül igyekezzenek a főbb kérdéseket rendezni. A magyar nyelv ügye kapcsán a követjelentésükben arról számoltak be a megyei követek, hogy a törvényhozásban, a közigazgatásban és a hivatalos iskolákban a tanítás nyelve a magyar lett. Ezenfelül a kormány a továbbiakban a magyar törvényhatóságokkal és bírói székekkel is magyarul fog levelezni. A királyi kinevezésektől függő hivatalokba az udvar tervei szerint 10 év múlva csak magyarul tudó egyéneket lehet kinevezni. Az utóbbi pontra a Pest megyei küldöttség azt adta a követeknek utasításba, hogy miután a törvények magyar nyelvűek, ezután csak olyan egyént lehessen kinevezni, aki tud magyarul.* 11 12

A király a magyar tanítási nyelvre vonatkozó kérést nem utasította el, hanem a Helytartótanács véleményét kérte ki. Az ellenzék szerint nincs szükség a Helytartó- tanács meghallgatására, „a nevelési és tanítási rendszernek a megállapítása kétségtelenül a törvényhozást illeti".1' Végül a két tábla megismételte a tannyelvi követelést, de a másnapi királyi válasz nem tért ki erre a pontra. Széchenyi István nem fogadta el a nevelés ügyében a kizárólagos királyi intézkedési jogot. ..Ezt még akkor sem ismerné el, ha a király csak Magyarországnak vagy alkotmányos országoknak volna az uralkodója, de mivel nem alkotmányos népek felett is uralkodik, és az udvar az abszolutisztikus elveket terjeszti, még kevésbé ismerhet el egy oly felügyeleti jogot, mely törvényeken, 's a nevelésre nézve a szülők hatalmán fejül emelkedjék. "I4

1,1 Deák Ferenc 1843. július I I -én lemondott erről a tisztről, és Bezerédj István (Tolna megye) lelt az utódja. PML IV. 3-a/l. 1843:3203.

11 Horváth - Pornói, 105-106. o.

1 Bihar álláspontja egyezett Pesttel, ellenben Tolna megye utasítása kihagyhatónak találta ezt a kikötést. PML IV. 3-a/l. 1843:3203.

1- Bényei Miklós: Oktatáspolitikai törekvések a reformkori országgyűléseken. Csokonai Kiadó, Debrecen, 1994. 96. o.

14 Bényei, 80. o.

81