Tanulmányok Pest megye múltjából III. - Pest Megye Múltjából 14. (Budapest, 2009)
3. Berényiné Kovács Gyöngyi: A magyar nyelv terjedése a reformkori Pest megye oktatásában (1831–1847)
irányítási kérdések vetődtek fel: kik és hol állítsák fel az iskolákat, kik és miből tartsák fenn azokat, és kik ügyeljenek rájuk. Az 1826. október 27-i országgyűlés kerületi ülésén a követek egy bizottságot hoztak létre egy külön felirati javaslat készítésére, amelynek a tervezetét november 15 16-án tárgyalták. A tanácskozáson kiderült, hogy a nemesség képviselői szükségesnek érezték a köznép nevelését országosan rendezni, de a népoktatást általuk nyújtott kedvezményként fogták fel, ezért a bizottság azon javaslatát elutasították (kihagyták a tárgyalás menetéből), amely törvénnyel kötelezte volna a földesurakat a falusi iskolák segélyezésére. Ez tükröződött: A Nép Taníttatása elánt való Izenetjek a Statusoknak című szövegben, amelyet az 1827. január 10-ei országos ülésen olvastak fel.8 Az alsótábla három intézkedést látott halaszthatatlannak, megelőzve a tanügyi munkálat vitáját. Kérte a népoktatásra vonatkozó rendeletek kinyomtatását, hogy így az illetékes hatóságok szigorúan kényszeríthetők legyenek azok betartására. Mielőbb gondoskodni kívánt a tanyákon, pusztákon, erdőkön, hegyeken szétszórva élők vallásos és elemi oktatásáról oly módon, hogy a népesebb területeken az uradalmak és egyházi főhatóságok (katolikusok és protestánsok egyaránt) létesítsenek imaházat és iskolát; ha ez nem lehetséges, a papok és a tanítók egymás között felosztva vasárnaponként gyűjtsék össze és tanítgassák az embereket. Ennek a rendelkezésnek a végrehajtása a vármegyék feladata lett volna. A harmadik javaslat szerint a tanítóknak csak hivatalos erkölcsi bizonyítvánnyal rendelkező, a földesúr, a helyi lelkész és az illetékes hivatali személy előtt letett vizsgán megfelelt személy volt alkalmazható. Az alsótábla javaslatait nem továbbították a felsőtábla felé, mivel egyrészt a javaslat érdemi részét a tanügyi albizottság majd csak később tárgyalta, másrészt a már meglévő rendeletek betarttatása közigazgatási feladat volt. 1825-27-es országgyűlés 8. törvénycikke egy országgyűlési bizottság felállítását rendelte el, amely az 1806-os Ratio Educationis helyébe szánt új átfogó közoktatás-tervezet elkészítését kapta feladatul. ,JEz a bizottság O császári királyi fenségének az ország nádorának vezetése alatt működvén Pesten fog ülésezni és O szent felsége kegyelmes rendeleteket méltóztatik kiadni, hogy> az érintett munkálatok tárgy alásának céljára tartozó iigynratok, melyek azoknak elkészítése után jöttek közbe, vagy különben szükségeseknek találtatnának, föntebb nevezett () császárikirályi fenségének megkeresésére, a kormányszékek levéltáraiból a bizottságnak kiadassanak,”9 Az elkészült munka Opinio regnicolaris deputations motivis su ffalta... circa object a rei littariae (Az országgyűlési bizottság érvekkel indokolt véleménye az iskolaügy tárgyában) címmel (A továbbiakban: Opinio) 1830-ban Pozsonyban és Budán is megjelent nyomtatásban. A tervezetet a megyegyűléseken tárgyalták, ám a viták túlléptek a bizottság javaslatain. Ki akarták venni a köznevelést a bécsi kormányzat kezéből, magyar tannyelvű, nemzeti szellemű, egységes rendszerű és polgári jellegű oktatást kívántak megvalósítani. Az 1832-1836-os országgyűlésen a népnevelés törvénybe iktatása, A MAGYAR NYELV TERJEDÉSE A REFORMKORI PEST MEGYE..._______________ 8 Mészáros, 1984. 283. o. '' Márkus Dezső (szerk.): Coipus Juris Hungarici. Magyar Törvénytár. (A továbbiakban: CJH) 1740-1835. Budapest, 1901. 1827. évi Vili. te. 80
