Tanulmányok Pest megye múltjából III. - Pest Megye Múltjából 14. (Budapest, 2009)
3. Berényiné Kovács Gyöngyi: A magyar nyelv terjedése a reformkori Pest megye oktatásában (1831–1847)
BERENYINE KOVÁCS GYÖNGY! két osztályra elosztott 3 éves felső tagozaton. Az alsó tagozatot mindenhol kötelezően fel kellett állítani, ahol elégséges számú gyerek volt; a felső tagozatot csak olyan nagyobb helységekben, ahol létesítésükre igény, fenntartásukra pedig anyagi lehetőség volt. Az alsó tagozat elvégzését minden 6-12 éves gyermek számára előírták. Tárgyai: olvasás, az olvasókönyv különböző tárgyú olvasmányainak feldolgozása, írás, számolás és éneklés volt. A tanítás az illető helység többségi anyanyelvén folyt, a nem magyar iskolákban az írást és olvasást magyarul is kellett tanítani. A királyi tankerületi főigazgatóknak4 voltak alárendelve az esperesek, mint kerületi tanfelügyelők, az egyes iskolák helyi felügyelői pedig a helyi plébánosok voltak. Ez utóbbi intézkedés továbbra is fenntartotta, sőt meg is erősítette a népiskolák felett (gyakorlatilag persze csak a római katolikus iskolák esetén, hiszen a protestáns iskolákra ez a szabályozás sem terjedt ki) a klérus befolyását. A polgári jellegű alsófokú oktatás irányába mutató szabályzat végrehajtását a vármegyék halogatták, a katolikus egyház pedig támadta az új felügyeleti rendszert, sőt a megyei felügyelet küldötteit be sem engedte az iskoláiba.5 * A változatlan struktúrájú oktatási rendszerből hiányoztak a polgárosodás szempontjából és a gazdasági életben is elengedhetetlenül szükséges szakképzés intézményei. Pótlásukra magánintézmények vállalkoztak: Pesten az Iparegylet szaktan- folyamokat, továbbá vidéki egyletekben kereskedelmi ismereteket oktató tanfolyamokat szerveztek/’ A népnevelés ügye először az 1835. évi országgyűlésen vetődött fel, az április 22-ei követjelentésben arról számoltak be, hogy a rendek tervbe vették egy műegyetemi intézet felállítását, valamint a falusi iskolák oktatási nyelvének rendezését. Azonban ez a terv akkor még nem valósult meg.7 Oktatásügy u reformkor küszöbén Az 1806-os Ratio Educationis után helytartótanácsi rendeletek szabályozták a népnevelés ügyét. Az elemi oktatás kiszélesítésének és fejlesztésének igénye már a reformkor elejétől kezdve országgyűlési viták kereszttüzébe került. Elsősorban finanszírozási és 4A második Ratio Educationis alapján az országban hat tankeifiletet alakítottak ki: Buda, Pozsony, Győr, Kassa, Nagyvárad, Zágráb. Élükön a király által kinevezett és a tanulmányi alapból díjazott főigazgatók álltak, akiknek befolyása a királyi és szerzetesi közép- és felsőfokú tanintézetek tanári állásainak betöltésére is kiterjedt. Gergely András (szerk.): 19. századi magyar történelem 1790-1918. Korona Kiadó, Budapest, 1998. 169. o. 5 Horváth László - Pornói Imre: Neveléstörténet. Bessenyei Kiadó, Nyíregyháza, 2002. 109 I 10. o. " Mérei Gyula (föszerk.): Magyarország története 1790-1848. V/l. kötet. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1980. 1112-1126. o. ’ A nádorral az élen kineveztek egy országos küldöttséget a nevelés ügyének előmozdítására. De a király elvetette a törvényjavaslatot, mivel ö gondoskodott ezekről az intézményekről. A rendek nem éltettek egyet ezzel az elhatározással, mivel ök sem költségeket, sem új jogokat nem kértek, és az elhatározás így ellentmondott az 1797. évi LXVI. tc-nek. Pest Megyei Levéltár (PML) IV. 3-a/l. Pest-Pilis-Solt Vármegye Nemesi Közgyűlésének iratai. Köz- és kisgyülési jegyzőkönyvek. Tisztázati példányok. (1790-1848) 1836:2579. 79
