Tanulmányok Pest megye múltjából III. - Pest Megye Múltjából 14. (Budapest, 2009)
3. Berényiné Kovács Gyöngyi: A magyar nyelv terjedése a reformkori Pest megye oktatásában (1831–1847)
Az oktatásnak mindenképpen figyelemmel kellett lennie az ifjúság nemzetiségi, hitfelekezeti és társadalmi megoszlására. A lakosság hét jelentős nemzetiségre oszlott: magyar, német, szlovák, horvát, rutén, szerb és román. A felekezeti megoszlás tekintetében legnagyobb létszámban változatlanul a római katolikusok voltak, mellettük főleg református, evangélikus, görög szertartású katolikus és görögkeleti felekezetű emberek lakták az országot. Ezt a sokféleséget mindenekelőtt az iskolarendszer kiépítése során kellett szem előtt tartani, arra törekedve, hogy mindegyik nemzetiség saját anyanyelvi iskolákkal és tanítókkal rendelkezzen, akik a magyar nyelvben lehetőség szerint legyenek annyira járatosak, hogy azt oktathassák is. A második, 1806-os Ratio Educationis a görögkeletiek vagy ortodoxok számára lehetővé tette, hogy iskoláikat továbbra is saját szabályzatuk szerint működtessék. Az evangélikusok és a reformátusok pedig iskolai tananyaguk szaktárgyi részét az új oktatási rendszer alapelvének feleltették meg.2 Az első Ratio Educationis után a második is elvetette a felekezeti megkülönböztetést az iskolában; ez azonban gyakorlatilag 1848-ig nem vált ténylegessé, mivel az iskolafenntartók továbbra is a felekezetek maradtak — kivált elemi fokon — és 1848-ig lényegében szigorúan tiltották egymás iskoláinak látogatását. A második Ratio Educationis már kimondta a 6-12 éves gyermekek általános iskolakötelezettségét. Emellett a korábbi szabályozás népiskola típusai most rugalmasabb, de egyszersmind jól körülhatárolható keretek közé kerültek. 1806-ra az állami irányítású népoktatás programja eljutott arra a fokra, amelyen a protestánsok elemi oktatása - megfelelően az általuk képviselt, illetve társadalmi bázisukul szolgáló paraszti polgárosodás nyitottabb igényeinek - már korábban is állott. így válik érthetővé, hogy - a magyarországi közművelődés szempontjából döntő tényezőként — a második Ratio Educationist kezdve a magyarországi protestánsok iskolaügyi tervezetei és szabályzatai tartalmilag lényegesen nem térnek el az abban kielégíteni kívánt igények szintjétől. Ha - megfelelően a protestáns iskolaügy a reformátusoknál több helyütt a paraszt-polgári, az evangélikusoknál inkább a városi polgári-kispolgári rétegek felé mutató társadalmi bázisának - az evangélikus Systema rei scholasticae (1806) a falusi elemi iskolának 3 éves képzési időt javasol; a reformátusoknál pedig a Ratio Institationis (1807) 4 éves elemi iskolát létesít, maga az így oktatott tananyag nagyjából megfelel a Ratio Educationisban meghatározott követelményeknek. ’ A korszak harmadik nagy elemi iskolai szabályzata, amely az 1845/25 224. számú helytartótanácsi rendeletként 1845 júliusában látott napvilágot, jól tükrözi a gazdasági és társadalmi fejlődés által támasztott igények bővülését. Ebben leszögezték, hogy a népiskolák felállítása és fenntartása a helységek, a kegyurak, illetve a földesurak kötelessége. Az elemi iskolában 5 éves oktatást hoztak létre 2 éves alsó, és A MAGYAR NYELV TERJEDÉSE A REFORMKORI PEST MEGYE... ______________ ' Az 1806-i Ratio Educationis teljes anyagában a protestáns iskolákra a következő megjegyzés vonatkozott: az evangélikusok és a reformátusok saját iskoláikban a szaktárgyi tananyagot illetően igyekezzenek követni az itt közzétett tananyag-elrendezést. Az iskolai ügyeik intézésébe a protestánsok autonómiát nyertek az 1790/91. évi XXVI. te. alapján. Mészáros István: Ratio Educationis. Az 1777-i és az 1806-i kiadás magyar nyelvű fordítása. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1981.220-222. o. ’ A település típusa a maga feltételezett társadalmi igényeivel és lehetőségeivel továbbra is meghatározta az oktatás tartalmát. Az alapfokot a falusi és kisebb mezővárosi népiskolák alkották egy tanítóval, aki két osztályt is tanított: a kezdőket heti 10, a haladókat 20 órában. Mészáros, 1981.220-222. o. 78
