Tanulmányok Pest megye múltjából III. - Pest Megye Múltjából 14. (Budapest, 2009)
1. Schramek László Péter: Adalékok a megyei adóalap-meghatározás 17–18. századi történetéhez
A dicalis adórendszer meghonosodása a vármegyékben A tervezetekben foglalt javaslatok gyakorlati megvalósítása a törvényes út betartásával hosszú időt vett volna igénybe. A megyei nemességnek azonban a felszabadító háborúban nyakába szakadó mérhetetlen adóteher igazságos felosztását rövid idő alatt kellett megoldania, ami a magyar adóügy következő megválaszolandó kérdése lett. A nádori portákon alapuló megyei adókivetés, ami kizárólag a jobbágyok igaerejére volt tekintettel, egyre kevésbé volt alkalmas arra, hogy a törvényekben számtalanszor megfogalmazott arányosságot biztosítsa. A fentebb bemutatott megyei portaszám-kiigazítás módszere előbb-utóbb nyilvánvalóan nem a lakosok igaerejének felmérésén, hanem talán becslésen alapult. E folyamat kezdetét a jelenleg ismert adatok alapján nem lehet megállapítani. Ez valószínűleg megyénként más-más időpontban mehetett végbe. A folyamat oka azonban ismert. A 17. század folyamán az igaerő fokozatosan csökkent egyrészt a háború pusztításai miatt, másrészt a jobbágyok gyakran megszabadultak igavonó állataiktól, mivel a zselléri állapotban lényegesen kevesebb állami és földesúri teher nehezedett rájuk.1011 Ennek ellenére a törvényhatóságok évtizedeken át érdemi változtatásokat nem vezettek be. Feltehetően a török elleni felszabadító háború kezdetétől már nem a jobbágyok igaereje alapján rendelték a portaszámokat a településekhez. Elképzelhetetlen, hogy a szultáni khász városban, Kecskeméten, amelyik 1683-ban 19 portával rendelkezett, csupán 76 teljes igaerővel rendelkező jobbágy lakott volna. A város ez esetben aligha tudta volna kifizetni a havi 1659 Ft hadiadót 1683-ban,101 vagy két esztendővel később csaknem 200 000 Ft értékű készpénzt, élelmiszert és élő állatokat a császári hadvezetésnek, miközben még a török is adóztatta a polgárságot.102 Pest megye az adóalap tartalmának bizonytalansága ellenére az 1690-es évek első felében az adóterheket továbbra is a mindig aktualizált portaszámok alapján vetette ki, mint például 1690 novemberében a hadsereg számára szállítandó gabona és állatállomány mennyiségét.103 A hagyományos, portálig összeírások, illetve az ezen alapuló adókivetések rendszere azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, ezért a törvényhatóságoknak más utakat kellett keresniük. A törvényhatóságok számára nyitva álló egyik lehetőségként a porta új meghatározása kínálkozott. Fejér megye a nádor utasítására 1695. szeptember 15-én a portához 6 ekealja szántóföldet és 8-10 ökör igaerőt rendelt.104 Pest megye az iménti rendelet hatására már két nappal korábban szintén 6 jobbágytelket vagy 32 negyed ADALÉKOKA MEGYEI ADÓALAP-MEGHATÁROZÁS...________________________ 11111 R. Várkonyi Ágnes: A Habsburg-abszolutizmus és a magyarországi jobbágyság a XVII XVIII. század fordulóján. In: Századok. 1965/4—5. szám, 691. o. "" Szakály, 1995. 104. o. Szakály Ferenc: Történeti bevezető. In: Buda expugnata 1686. Europa et Hungatia 1683 1718. A török kiűzésének hazai levéltári fonásai. Buda visszavívásának 300. évfordulójára. Budapest Főváros Levéltára, Budapest, 1987. 20. o. PML IV. l-a/l. V. 222 229. f. 1114 Arany Magyar Zsuzsanna Klauszné Móra Magda: Fejér váimegye nemesi közgyűlésének regesztái (1692-1711). Fejér Megyei Levéltár, Székesfehérvár, 1997. 198. regeszla. Egy ekealja termőföld 220 katasztrális hold vagy 126,63 ha. Ld. Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek 1601-1874. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1990. 268. o. 26
