Tanulmányok Pest megye múltjából III. - Pest Megye Múltjából 14. (Budapest, 2009)
6. Balázs Gábor: Az erdészeti szakigazgatás Pest megyében 1944–1950 között
AZ ERDÉSZETI SZAKIGAZGA TAS PEST MEGYEBEN... kihágásoknál kiszabott pénzbüntetésekkel kapcsolatban sem tudott az erdöfelügyelöség információkat szolgáltatni, „mert azt vele senki sem közli". Mivel a kihágásoknál a kárérték összege 208 202 Ft 79 fillér volt, ezzel a kiszabott büntetés ,, legalábbis egy’en- lőnek vehető". Az erdőrendészeti áthágásoknál kirótt bírság átlaga 630 Ft volt, az addig elintézetlen erdei kihágások számáról azonban nem volt adat, de az legfeljebb 5% lehetett. Az erdőrendészeti esetek közül jogerős ítélettel 1948-ban 5 lett elintézve, az 1949. éviek még tárgyalás alatt voltak akkor. Ez a jelentés is nyomatékosan aláhúzta, hogy „a fa- és erdőpusztítás, mely a háborúban kezdődött, még ma is rendkívüli mértékben folyik". Az okot az erdőfelügyelőség abban látta, hogy nem volt megbecsülése az erdőnek, és a fegyver nélküli erdőörzö személyzet szerepe is gyenge volt. Ezen csak az államerdészetnek rendőri büntetőjogkörrel való felruházása és korszerű átszervezése (pl. külön erdészeti minisztérium létrehozása) segíthet. Példaként azt hozta fel, hogy ez a szomszédos államokban és a Szovjetunióban akkorra már megvalósult. A felterjesztésben még azt is olvashatjuk, hogy használati kérvényből 1948-ban 1046-ot adott ki a felügyelőség, 1949 januárjában és februátjában pedig 937-et. Tanúságként vonta le az erdőfelügyelőség, hogy a jelentést megelőző időben a fahasználati kérelmeket főként gazdasági fásításra kérték a hivataltól. Kiemelte a jelentés azt is, hogy a tulajdonosok gazdasági és szerszámfát nem tudtak másként maguknak biztosítani, a fákat nem voltak képesek megőrizni, és inkább a tulajdonosok szeretnék a főleg maguk által telepített gazdasági fásításokat kitermelni, minthogy azokat jogosulatlan idegenek vágják ki. A levél szerint az államrendőrség magatartása dicséretes volt, de a rendőrök nem tudtak elegendő figyelmet fordítani erre a területre. A hasonló közbiztonsági jogkörrel felruházott és a kellő, korszerű fegyverzettel felszerelt, megfelelő számú államerdészeti őrző szakszemélyzet állandóan az erdőben és a fásításoknál tartózkodván minden esetet felderíthetne idézte még egyszer a miniszter emlékezetébe.74 A belügyminiszter a földművelési miniszter leveléből értesült, hogy az állami erdők pusztítása és az erdei falopások megakadályozása érdekében kiadott rendeletéit egyes rendőrhatóságok és rendőri büntetőbírák figyelmen kívül hagyták, és ennek következtében az erdei falopások elszaporodtak. Utasításba adta ezeknek a hivataloknak, hogy a legszigorúbb intézkedéseket foganatositsák, a visszaesőkkel szemben pedig a rendőrhatósági őrizet alá helyezést (internálást) is „tegyék folyamatba ”.75 A fordulat évét követően a Magyar Dolgozók Pártja az államélet minden területére kiterjesztette befolyását, így az erdészeti igazgatásra is. Az 1950. május 23- iki megyebizottsági ülés76 anyagában olvashatjuk, hogy a megye több községében falopások történtek. Ilyen eset fordult elő például Pilisszentkereszt községben, ahol a lakosság fahordásból élt, mivel a községben nem volt munkaalkalom. A megyebizottság határozatában kijelölt két „elvtársat”, hogy az erdőgazdasági hivatalok megerősítése érdekében tegyenek javaslatot a káderek személyére. A megyebizottság megbí74 PMLXXIV. 231. 1140/194. ” A BM 1949. március 10-én átiratot intézett az Földművelésügyi Minisztériumhoz, hogy küldje le valamennyi állami erdöfelügyelöségnek, továbbá a rendőrség valamennyi kerülete főkapitányságának és minden elsőfokú rendőrhatósága vezetőjének az erdei kihágások üldözésével és szigorú megtorlásukkal kapcsolatos állásfoglalását. PML XXIV. 231.613/1949. 7" Páitbizottsági ülés 174
