Tanulmányok Pest megye múltjából III. - Pest Megye Múltjából 14. (Budapest, 2009)
6. Balázs Gábor: Az erdészeti szakigazgatás Pest megyében 1944–1950 között
AZ ERDÉSZETI SZAKIGAZGA TAS PEST MEGYEBEN... idegenforgalmi szempontból legértékesebb erdőket. Az erdős Magyarország hirtelen Európa erdőben-fában negyedik legszegényebb országává vált: erdősültsége még a 12%-ot sem érte el. Az erdészet országos vezetése ezért kiemelt célnak tekintette az ország erdőterületeinek növelését, elsősorban a fában szegény Nagy-Alföldön.5 Az I. világháború után az összes lomboserdő aránya 94%-ra nőtt. Ezen belül a tölgy változatlanul 26%-ot tett ki, viszont a fenyő 6%-ra csökkent. A két háború között az ország erdőterülete számottevő mértékben nem változott; némileg nőtt a fenyő, illetve visszaesett a tölgyerdők aránya. A lecsökkent erdőterületnek alig több mint fele tartozott a korlátolt forgalmú erdők kategóriájába. Birtoknagyság szerint az erdők mintegy kétharmada volt része az 1000 kh-nál nagyobb összterületű birtokoknak, egynegyedük volt ugyanakkor a 100- 1000 kh közötti birtokosok tulajdonában, így tehát az erdők túlnyomó része tartozott a közép- és nagybirtokokhoz, ami az erdőgazdálkodás szempontjából egyértelműen kedvező volt.6 A két világháború közötti korszak kiemelkedő lépése volt a második korszerű polgári erdőtörvényünk, az 1935. évi IV. te. megalkotása,7 amely előírta az erdők törzskönyvi nyilvántartását, és bevezette az általános erdőfenntartási kötelezettséget. Az üzemterv szerinti kezelés kötelezettségét az 500 kh-nál nagyobb magánerdőbir- tokokra is kiterjesztette. Erre a birtokkategóriára is előírta a szakértő személyzet alkalmazásának kötelezettségét. Rendelkezéseket tartalmazott az erdők védelmére, a közérdekű erdőtelepítésekre, az erdőbirtokossági társulatokra és a természetvédelemre vonatkozóan is. Az Alföld - és ennek keretében az általunk vizsgált Pest-Pilis-Solt-Kiskun (PPSK) vármegye - fásításának szükségessége a török uralom óta foglalkoztatta az ország mindenkori vezetőit. Erről azonban csak 1923-ban született törvény. Erdőtelepítésre akkor összesen 109 ezer hektár futóhomokos és szikes területet jelöltek ki, majd 1938-ig főként a Duna-Tisza közén és a Nyírségben mintegy 52 ezer hektáron hajtottak végre fásításokat.s A háború alatt rengeteg fát vágtak ki, vittek Németországba vagy használtak fel itthon. Csak 1942-ben és 1943-ban 12-12 millió köbméter fa kitermelését rendelték el. ’ Az erdészeti szakigazgatás feladatait az I. világháború előtt a királyi erdőfelügyelőségek szervezete, a magyar királyi állami erdőhivatalok, valamint a kincstári erdőigazgatósági hivatalok látták el. A három intézményt 1923-ban egységes szervezetbe tömörítették. A második erdőtörvénnyel 1935-ben ismét visszatértek a háromszintű szabályozáshoz, amely az erdöfelügyelőségekből, illetve erdőhivatalokból, az erdőigazgatóságokból és a földművelésügyi miniszterből állt. A hazai mezőgazdasági igazgatás kialakulásával párhuzamosan született meg és indult fejlődésnek a magyarországi szakoktatás is. A felsőfokú erdészeti szakoktatás a Mária Terézia által alapított Bányászati Akadémián kezdődött Selmecbányán. A 19. ' http://www.aesz.hu/index.php?option=corn_content&task=view&id= 129<emid=416 [2009. január 28.] 6 Kollega, 562. o. 7 Forrás: CJH CD. * Kollega, 566. o. Ákos László Aha Iván: Erdők országa. Müveit Nép Könyvkiadó, Budapest, 1954. 65. o. A/, idézett, erősen ideologikus szemléletű mű aláhúzta, hogy ez akkor négy-négyévnyi fahasználatnak felelt meg. 154
