Tanulmányok Pest megye múltjából III. - Pest Megye Múltjából 14. (Budapest, 2009)
5. Héjjas Pál: Kosáry Domokos a Pest Megyei Levéltárban
KOSARY DOMOKOS A PEST MEGYEI LEVÉLTÁRBAN rak helyzetéről, feladatairól, valamint a jövőbeni szerepéről. Kosáry levéltárosként különösen érdekelt volt a kérdésben. Sok kifogásolni valót talált a levéltári törvény- tervezetben, s ezeknek hangot is adott. Hiányolta, hogy egyetlen szó sincs benne arról, hogy a levéltáros a történészi munkával, a történettudomány művelésével is foglalkozhat, vagy csak az anyag őrzése, a kutatás számára hozzáférhetővé tétele a feladata. „Hu ezt a problémát nem fejtjük ki világosan, ha pusztán eg)>-egv vezető személyes érdeklődésén, eg\'éni értelmezésén, nagyvonalúságéin vagy bürokrata hajlamain fog múlni annak megítélése, hog\■ a fenti, legjobb esetben homályos és félreérthető fogalmazáson mit kell érteni, hogy a történettudomány művelése beleérthető-e a levéltáros funkciójába, vág}' attól a levéltárost szigorúan el kell tiltani, akkor abból mind a magyar történettudománynak, mind a levéltárak tudományos színvonalának oly veszedelme származik, amely mellett tiltakozás nélkül, jó lelkiismerettel elmenni lehetetlen. ”55 Ezt olyan kérdésnek tekintette, amelyet határozottan és félreérthetetlenül el kell dönteni,, tudományos életünk továbbfejlődése és annak a levéltárakon belül nem egyénektől függő, hanem intézményes biztosít fisa érdekében". Ezen döntés azután ,,messzemenően kihat majd arra, hogy a levéltárak valóban megérdemlik-e a tervezetben szereplő tudományos intézmény nevet, vag}; a jól hangzó cím mögött meg- állnak-e az aktacsomók egyébként hasznos és szükséges leporolásánál és szabályos címkékkel ünnepélyes felragasztás útján történő ellátáséinál, és aki történelmi dokumentumaink tartalma iránt ezen túlmenő érdeklődést, ezen túlmenő tudományos ambíciókat rejt kebelében, az gondosan kerülni fogja még a lehetőségét is annak, hog\' levéltárban teljesítsen szolgálatot".5{> Keserű szavak, amelyek megértésénél nem feledhetjük, hogy Kosáry, mint maga is beosztott levéltáros, közelről ismerhette a levéltárosok problémáit. Szókimondóan nyilatkozott olyan kérdésekben is, amelyekben mások - abban az időben - kétszer is meggondolták, hogy megszólaljanak. Ezt tette akkor is, amikor éppen a levéltári törvénytervezet vitája idején egy itt járt fiatal szovjet levéltári vezető nyilatkozatából az volt gyanítható, hogy akkoriban a szovjet levéltárügy irányításában is az „öncélú, a történettudománytól elkanyarodó tendencia” érvényesült. Kosáry szerint ez csak azt jelentheti, hogy „a szovjet levéltárosok átmenetileg olyan téves kerülő utat választottak, amelynek lehetnek helyi, speciális indokai, de amelytől egy idő múltán minden bizonnyal vissza fognak kanyarodni a fő útvonalra”.* 57 Semmi szükségét nem látta annak, hogy ,,tű!buzgalommal'' kövessük őket, hogy utánuk csináljunk olyan kitérőket, amelyeket mi helytelennek tartunk. Bátor véleménynyilvánítás volt ez akkoriban, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy nemrégen még politikai elítélt volt. Más kifogásai is voltak a levéltári törvénytervezettel, de a fenti problémát tekintette a tervezet legfőbb hibájának, s javasolta hogy legjobb lenne az egészet, úgy 5< 1%2. november 26-án írt Megjegyzés a levéltári törvénytervezethez. PML XXVI. 1002. A.c-1. XIV/562/1963. * PML XXVI. 1002. A.c-1. XIV/562/1963. 57 PML XXVI. 1002. A.c-1. XIV/562/1963. 140
