Tanulmányok Pest megye múltjából III. - Pest Megye Múltjából 14. (Budapest, 2009)
1. Schramek László Péter: Adalékok a megyei adóalap-meghatározás 17–18. századi történetéhez
SCHRAMEK LÁSZLÓ PETER Az adókezelés történetének kutatása tehát egyrészt fontos a fogalmi zavarok tisztázása miatt, másrészt, mivel a rendek számára az adó megajánlása és kezelése a legrégibb kiváltságaik gyakorlását jelentette, bepillantást enged e társadalmi csoport gondolkodásmódjába. Az országos adókivetés gyakorlata a 17. század végén Az 1671 előtt ülésező országgyűlések az egy portára eső adó mértékét és időtartamát határozták meg. Ez azt jelenti, hogy a diéta az adókat csupán egy meghatározott időre, általában két-három évre ajánlotta meg. A pénzadókat a 17. század második felében a megyék hajtották be, és a Magyar Kamara pénztáraiba fizették be. E rendszer hibája egyrészt az volt. hogy az udvari hivatalok nem tervezhették pontosan a magyarországi jövedelmek nagyságát: az uralkodó és a rendek közötti komoly viták tárgyát képezte, hogy a király nem az ország, illetve saját igényei szerint kapta az adóbevételeket.s Másrészt, mivel ritkán ülésezett az országgyűlés, voltak olyan esztendők, amikor az ország közvetlen adót egyáltalán nem fizetett. Előfordult olyan eset is, mint például 1662-ben és 1681 -ben, hogy az országgyűlés nem szavazott meg sem készpénzadót, sem annak helyettesítésre szolgáló katonaállítást. ’ A rendszertelen adóbevételek következtében fellépő pénzügyi zavarok jelentették a 17. századi magyar adóügy egyik sarkalatos problémáját. A kézenfekvő megoldás az állandó adó bevezetése lett volna,10 amelyet I. Miksa (1564-1576) már 1569-ben meg akart honosítani, de erre a magyar rendek beleegyezése nélkül az alkotmányos keretek között nem volt lehetőség. A magyar nemesség a 17. században állandó adózásról nem akart hallani.11 * * Ezért I. Lipót (1657 1705) a Wesselényi-féle szervezkedés felszámolása után, 1671-ben felfüggesztette a magyar alkotmányt, és új adórendszert vezetett be az örökös tartományokban alkalmazott rendszer nyomán, a reparticiót.'~ E rendszerben a behajtandó adó nagyságát határozták meg és vetették ki a vármegyékre és városokra.1’ A kivetett adót a megyei iiiiiiieiando deservientes..." Pest Megyei Levéltár (PML) IV. l-a I. Köz- és kisgyülési jegyzőkönyvek XVII. 190 191. f. (A jegyzőkönyvben ezt követően szerepel a megye településeinek dikaszámai és adóterhei. A megye összesített dikaszáma megegyezik az imént közölt portaszámmal.) Pest megye nemessége a nádor birtokadományozási jogkörével kapcsolatban nem tudott egyértelműen állást foglalni a porta tartalmára vonatkozóan. E kérdés tehát nem csupán adóztatási szakigazgatási, hanem lágabb közjogi keretek között is válaszra várt. Ld. Kiss Anita Schramek László: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Kiegészítő kötet (1625 1715; 1728). Pest Megyei Levéltár, Budapest, 2006. * Baráth Tibor: A magyar állam adóügye. In: Századok. 1930/4 6. szám, 618. o. ‘‘ Szíjártó M. István: A magyar rendek adómcgajánlási joga és a 18. századi adómegajánlási rend kialakulása. In: Szíjártó M. István: Nemesi társadalom és politika. Tanulmányok a 18. századi rendiségről. Universitas Könyvkiadó, Budapest, 2006. 179. o. Baráth, 1930. 626 627. o. Az első állandósított adónemek a vármunkák és a koronaőrök fizetésének fedezetéül rendelt peamia coroiuilis lettek. Ezeket 1618 után folyamatosan behajtották. 11 Nagy István: A Magyar Kamara adóigazgatási tevékenysége a XVI XVII. században. In: Levéltári Közlemények. 1995/1 2. szám, 37. o. 1 Czigány István: Reform vagy kudarc? Kísérletek a magyarországi katonaság beillesztésére a Habsburg Birodalom haderejébe 1600 1700. Balassi Kiadó, Budapest, 2004. 137. o. '1 A rendszernek nevet adó korabeli latin kifejezés a repartició magyarul kivetést jelent.
