Tanulmányok Pest megye múltjából II. - Pest Megye Múltjából 13. (Budapest, 2007)
3. HÉJJAS PÁL: Megkésett riport nagybaczoni Nagy Vilmos (1884–1976) ny. vezérezredes volt honvédelmi miniszterrel. Piliscsaba-Klotildliget 1974. augusztus 12.
HÉJJAS PÁL delve. A honvédelmi miniszter feladata a hadsereggel kapcsolatban kimerült az anyagi feltételek (fegyver, lőszer, ruha, élelem) biztosításában, valamint a politikai vonatkozású katonai ügyek intézésében. Nagy Vilmos minisztersége idején mindent megtett azért, hogy újabb egységeket már ne küldjenek ki a frontra. Azt is el akarta érni, hogy a németek által korábban beígért fegyvereket megkapjuk, mert e nélkül tarthatatlannak ítélte a katonáink helyzetét. Emiatt már néhány héttel a kinevezése után - október 17-19 között ellátogatott a fronton lévő alakulatokhoz, és egyúttal elutazott Hitlerhez a Vinnyica közelében lévő német főhadiszállásra. A találkozóra, a magyar igények előterjesztésére Kállay próbálta felkészíteni, de ennek nem sok hasznát vette. A Hitlernél eltöltött másfél órát ugyanis nem lehetett tárgyalásnak tekinteni, a Führer mintegy másfél órán keresztül a németek nagyszabású terveiről tartott előadást a vendégének. Fontos kérdések nem igen kerültek szóba, azokat a magyar honvédelmi miniszter Keitellel 57 és Zeitzlerrel 58 beszélte meg. A németek ígéretet tettek a kért hadfelszerelési eszközök szállítására, de ebből nem sok valósult meg. A 2. hadsereg megszemlélése nagyon elkeserítette. Azt kellett tapasztalnia, hogy a katonák úgy érezték, mintha a hátország megfeledkezett volna róluk, ,,mintha halálra ítélték volna őket". Ezeket a szavakat Nagy vetette papírra az emlékiratában, 59 s ezeket használták fel -jelentését teljesen kiforgatva - többen a későbbiekben, mintegy annak bizonyítására, hogy a horthysta vezetés szándékosan pusztulásra ítélte volna katonái tízezreit. Erről természetesen szó sem volt, az elmúlt évtizedekben ezt történészek többször cáfolták, mégis gyakran előjött ez a téveszme. óü A fronton járva Nagy még azt hitte, hogy' a beígért fegyverzettel a magyar katonák teljesíteni tudják vállalt feladataikat. Ez volt a benyomása azt követően is, amikor meglátogatta Weichs 61 hadseregcsoport-parancsnokot, akinek irányítása alá tartozott a 2. hadsereg. Weichs is megígérte a segítséget, de ebből sem lett semmi. Nagy Vilmos a frontlátogatást követően beszámolt a kormányzónak és a kormánytagoknak a tapasztalatairól, feltárta az ellátási nehézségeket, de tévedett, amikor azt a következtetést vonta le, hogy a 2. hadsereg arcvonalán orosz támadás nem várható. Mert ekkor már készülődtek az orosz csapatok, hogy éppen ezen a frontszakaszon indítsanak egy mindent elsöprő támadást. A sors fintorának köszönhetően éppen akkor tartózkodott honvédelmi miniszterünk hivatalos berlini látogatáson, amikor ez a támadás bekövetkezett. Az utazást Göring ötvenedik születésnapjára időzítették, >? Wilhelm Keilel német tábornagy (1882-1946) a második világháború idején az OKW (Oberkommando der Wehrmacht=Véderő Főparancsnokság) főnöke. Szolgai módon teljesítette Hitler utasításait, ezért kapta a Lakaitel gúnynevet (Lakai=lakáj). A háborút lezáró német kapitulációs okmányt ő írta alá 1945. május 8án. A nürnbergi perben halálra ítélték és kivégezték. Kurt Zeitzier (i895- 1963) német vezérezredes, az OKH (Oberkommando der Heeres=német szárazföldi haderő) vezérkari főnöke. Az idézet a 2. kiadás 101. oldalán olvasható. Az igazsághoz, tartozik, hogy az 1947-cs kiadásban e helyett az áll, hogy a katonák úgy érezték, „kihalásra ítéllek őket". Nagybaczoni, 1947. 84. o. 60 Nemeskürty István: Requiem egy hadseregért. Budapest, 1972. 240 o. (Bővebben lásd a 139. lábjegyzetet!) fil Maximilian Frei heir von Weichs vezértábornagy (1881 1954) A Dél Hadseregcsoport parancsnokaként alá tartozott a voronyezsi katasztrófa idején a második magyar hadsereg is. Weichs a háború évei alatt több fronton megfordult, és 1944 márciusában, mint a balkáni német erők főparancsnoka ő irányitotta a Magyarországot megszálló német csapatokat. A háboni után nem ítélték el.
