Tanulmányok Pest megye múltjából II. - Pest Megye Múltjából 13. (Budapest, 2007)

3. HÉJJAS PÁL: Megkésett riport nagybaczoni Nagy Vilmos (1884–1976) ny. vezérezredes volt honvédelmi miniszterrel. Piliscsaba-Klotildliget 1974. augusztus 12.

MEGKÉSETT Rí POR T NAG YBA CZONI NAGY VILMOS... amely alkalmat adott arra, hogy a magyar igényeket újra a németek elé tárja. A németek viszont a saját kívánságaikat ismertették, amelyek között Jány Gusztáv

62 vezérezredesnek, a 2. hadsereg parancsnokának a leváltása is szerepelt.

63 Német ígéretekben most sem volt hiány, de azt nem sikerült elérni, hogy korszerű - 10,5 cm-es - légvédelmi ütegeket és új Messerschmitteket kapjunk a légitámadások ellen szinte védtelen Budapest védelmére. Milch

64 vezérezredessel is erről tárgyalt a légügyi minisztériumban, de Messerschmittek helyett tőle is csak ígéretekhez jutott. A honvédelmi minisztert a frontlátogatásra elkísérte Kéri Kálmán

65 vezérkari ezredes, szárnysegéd. Kéri beszámolójából ismerjük, hogy Hitlernél a magyar miniszter megpróbálta szóvá tenni a problémákat, de hiú ábránd volt abban bízni, hogy a Führernél bárki szóhoz juthat. Tőle tudjuk azt is, hogy Jány hadseregparancsnok az előtte tornyosuló megoldhatatlan feladatok miatt, s mert ö ezen változtatni nem tudott, hivatalosan kérte barátját, egykori ludovikás évfolyamtársát. Nagy Vilmost, hogy Horthynál járjon közbe a felmentéséért. Mikor itthon a miniszter a szemléről jelentést tett a kormányzónál, és előadta Jány Gusztáv felmentési kérelmét, Horthy közölte, hogy neki pont ilyen ember kell oda, aki nem gazsulál a németeknek.

66 Jány fegyelmezett katonaként a helyén maradt, és ezzel a sorsa megpecsételődött. Nagy Vilmos nem a legjobb viszonyban vált el német vendéglátóitól, mert ellenállt a követeléseiknek, s főleg, mert a zsidókérdésben más álláspontot foglalt el, mint a nácik. Az elhidegülést az is jelezte, hogy távozásakor őt nem tüntették ki a németek, holott ilyen alkalmakkor ez volt a bevett szokás. Itthon már az a hír várta, hogy a magyar állásokat az oroszok áttörték a Donnál. Néhány nap múlva az is világossá vált, hogy az ország legerősebb, legjobban felszerelt hadserege, amelyet a politikai vezetés teljes erejében szeretett volna megőrizni a háború végére, gyakorlatilag megsemmisült. Az ország erejéből még egy ilyen felszereltségü hadsereget már nem lehetett kiállítani, 62 Jány Gusztáv (1883-1947) vezérezredes, a 2. magyar hadsereg parancsnoka a doni katasztrófa idején. A magyar érdekek képviselete miatt többször szembekerült a német hadvezetéssel, ezért a németek szerettek volna helyette mást látni a posztján. A németek a későbbi hónapokban még tovább mentek, már Kállay miniszterelnök leváltását is el akarták érni Horthynál. Akkor még sikertelenül, de nemtetszésüknek azzal adtak hangot, hogy soha többé nem hívták meg Kállayt Berlinbe, a budapesti német követ pedig kerülte a kapcsolatot a magyar kormányfővel. Igaz, Kállay sem forszírozta a találkozást. 64 Erhard Milch német tábornagy (1892-1972), a Luftwaffe egyik irányítója. Nagy Vilmos érdemesnek tartotta megjegyezni, hogy a német légügyi szolgálat élén egy zsidó szánnazású tábornok állt, akinek származásával kapcsolatban, amikor támadás érte, Göring kijelentette, hogy ,,/n Deutschland bestimme ich, wer ein Jude ist. " (,,Németországban én határozom meg. hogy ki a zsidó. "). Nagybaczoni, 1947. 121. o. Milch zsidó szaunázását cinikus módon „árjásították" 1933 januárjában. Milch anyját rávették, hogy jelentse ki, fia házasságtörésböl származik, és a gyermeke apja nem az ő zsidó szánnazású féije, hanem egy német nemesember. Göring új anyakönyvet készíttetett Milch számára és kijelentette: „Ha már elvesszük tőle az igazi apját, legalább adjunk neki egy arisztokrata apát. " (Edwin P. Hoyt: Göring és a Luftwaffe. Budapest, 1994. 58. o.) A háború után Milch-t életfogytiglanra ítélték, de I9544jen már szabad volt. 65 Kéri Kálmán vezérkari ezredes (1901-1994) 1944. október 16-án az 1. magyar hadsereg vezérkari főnökeként dalnoki Miklós Béla vezérezredes hadseregparancsnokkal - átment a szovjetekhez. A nyilasok lefokozták, majd a szovjetek fogták le. Megjárta a recski kényszermunkatábort is, majd 1953-tól éjjeliőr, raktáros, portás munkakörökben dolgozott. A szocializmus bukása után tábornokká (vezérezredessé) nevezték ki. ""Pergötüz, 1983. 191-192. o. 90