Tanulmányok Pest megye múltjából II. - Pest Megye Múltjából 13. (Budapest, 2007)
3. HÉJJAS PÁL: Megkésett riport nagybaczoni Nagy Vilmos (1884–1976) ny. vezérezredes volt honvédelmi miniszterrel. Piliscsaba-Klotildliget 1974. augusztus 12.
MEGKÉSETT RIPORT NAGYBACZONI NAGY VILMOS... meg Náday István' altábornagyot, aki a vezérkarban nyíltan hangoztatta, hogy nemcsak hogy nem bízik a németek győzelmében, de biztos azok vereségében. Ezt Náday közölte Werth Henrikkel, a Honvéd Vezérkar akkori főnökével, akinek a helyettese volt, és utódjával, Szombathelyi vezérezredessel is. Nagy önkritikusan megírta, hogy ö maga is hitt a tengelyhatalmak győzelmében, csak a miniszterként megejtett frontlátogatás után változott meg a véleménye. Ekkor közvetlen tapasztalatokat szerzett arról a nehézségről, amellyel a német hadvezetésnek meg kellett küzdeni, látta, hogy az orosz hadsereg milyen ellenállást fejt ki, milyen mozgékony és alkalmazkodó a taktikája. Ettől kezdve már ő is úgy látta, hogy a „Blitzkrieg"-nek, a villámháborúnak, a „mindennap egy ország" hadviselésnek egyszer s mindenkorra vége. 70 A magyar politikai vezetésben többen voltak, akik Nagyhoz hasonlóan komoly aggodalommal tekintettek a háború utáni időszakra. Egyaránt féltek a németek győzelmétől és a szövetségesekétől is. A német győzelem esetén számítani lehetett a birodalom gazdasági és politikai erőszakoskodására, amelyre a háború kezdete óta több jel is utalt. A szövetségesek győzelme esetén pedig súlyos béke fel tételekre volt kilátás, amelyhez hasonlót már az első világháború végén megtapasztalhattunk. Olyan dilemma volt ez, amelyre nem tudták a megfelelő választ. Úsztunk az árral, mert a Szovjetunió elleni hadba lépéssel tulajdonképpen minden eldőlt. 71 Ráadásul olyanokkal kerültünk egy táborba, akikkel komoly és le nem zárt területi vitáink voltak, akik emiatt - hozzánk hasonlóan - megpróbáltak jelentős katonai erőt tartalékolni a háború végére. Magyarországnak elsősorban Romániával volt - Erdély hovatartozása miatt területi vitája. Míg magyar részről sokan kevesellték a második bécsi döntés során viszszakapott területeket, Románia a trianoni határok háború utáni visszaállításában bízott. Nagy Vilmos a visszaemlékezésében azt írta, hogy már a háború alatt számítani lehetett arra, hogy Románia és Szlovákia annak ellenére, hogy a németek oldalán harcoltak, a szövetségesekkel jó kapcsolatokat fognak kialakítani. így is lett, és ez ellen nem lehetett magyar részről semmit sem tenni. Pedig a románok sokkal több hadosztállyal, sokkal jobb fegyverzettel vettek részt a Szovjetunió elleni háboníban, mint a magyarok. Ennek ellenére a szovjet vezetők többször nyilatkozták a háború alatt, hogy a román-magyar határvitában Románia pártján állnak. 7 " Valószínű, hogy szerepe volt ebben Benesnek, aki moszkvai tárgyalásain ' gyakran hozta szóba a magyar kérdést, természetesen a 69 Náday István vezérezredes (1888 1954) 1944. szeptember 22-én Horthy megbízásából a nyugati szövetségesek olaszországi főhadiszállására repült, hogy fegyverszüneti tárgyalásokat kezdeményezzen. A magával vitt rossz rejljelkulcs miatt nem sikerült a kapcsolatfelvétel Budapesttel. A nyilasok 1945-ben lefokozták, a szocialisták 195 l-ben kitelepítették. Nagybaczoni, 1947. 116. o. 7 " Nagybaczoni, 1947. 116. o. 7 Bethlen így vélekedett erről: „A végzetes és később sem jóvátehető lépés megtörtént" Bethlen István: A magyar politika a második világháborúban. In: Bethlen István emlékirata 1944. Budapest, 1988. 140. o. 72 Molotov egy tanácskozáson közölte Benessel, hogy a szovjetek már 1942 nyarán egy memorandumban jelezték az angoloknak, hogy az erdélyi kérdés 1940-es megoldása igazságtalan volt a románok számára. Gosztonyi Péter: Háború van, háború! Budapest, 1989. 29. o. 71 Gosztonyi közöl néhány 1943 decemberében felvett tanácskozási jegyzőkönyvet, amelyen Molotov mellett Sztálin is részt vett. Ezekből kiderül, hogy már ekkor eldöntött tény volt, hogy Magyarország vonatkozásában visszaállítják az 1938-as határokat, valamint az, hogy a megszálló magyar csapatok lakossággal szembeni ténykedését nagyon elítélték. Sztálin szerint a magyarok a németeknél is rosszabbak voltak, akik őket a megszállt területeken hóhérként használták. Gosztonyi: Háború... 22 3Í. o. 92
