Tanulmányok Pest megye múltjából II. - Pest Megye Múltjából 13. (Budapest, 2007)

3. HÉJJAS PÁL: Megkésett riport nagybaczoni Nagy Vilmos (1884–1976) ny. vezérezredes volt honvédelmi miniszterrel. Piliscsaba-Klotildliget 1974. augusztus 12.

HEJJAS PAL kisantant érdekeit képviselve. De az angolokkal sem volt jobb a helyzet. Az első világháborút lezáró osztozkodás miatt az angoloknak sok barátja volt a románok, csehek és a szerbek között. Ezekkel az országokkal szoros politikai, gazdasági kapcsolatokat építettek ki a 20-as, 30-as években. Erre hivatkozott Bárdossy 1942 márciusában, lemondatását követően utódjánál, Kállay Miklósnál: „Te katasztrófába viszed az országot. Rólad mindenki tudja, hogy németellenes vagy, és angolbarát vagy, és nem vag\> antiszemita. Futsz majd az angolok után, de soha nem nyered meg őket, ahogy Bethlen sem tudta, sem senki más. Ok le vannak kötelezve ellenségeinknek, az oroszoknak és a kisantantnak, és soha nem fogják cserbenhagyni őket. Te viszont elveszíted a németek barátságát, és Magyarország magára marad. Azon a tényen, hogy ha a németeket megverik, minket is a vesztesek közé sorolnak, te úgysem tudsz változtatni. Ez eldőlt már az első világháborúban, és eldőlt Trianonban is. " Tény, hogy annak a néhány angol politikusnak (pl. lord Rothermere, lord Newton, Sir Robert Gowertet, George Sydenham), akik támogatták a magyar revíziós igényeket, nagyobb jelentőséget és befolyást tulajdonítottak a magyar vezetők a kelleténél. Az angoloknak már csak azért sem lehetett itthon nagy táboruk, mert valóban semmi jelét nem adták annak, hogy egy esetleges szembefordulásunkat a németekkel kellőképpen értékelnék a háború után. Románia fontosabbnak tartotta a két világháború között az angolok barátságát, mint a németekét. Az „irányváltás" a háború kezdetén következett be, elsősorban a káprázatos német diplomáciai és katonai sikerek hatására, valamint a nyugati demokráciák megdöbbentő vereségei miatt. Csehszlovákia megszállása, Lengyelország lerohanása, a nyugatiak passzivitása, majd Franciaország gyors veresége arra késztette a román vezetést, hogy felülbírálja korábbi politikáját, és átálljon az akkor győztesnek tűnő németek oldalára. Magyarországról úgy tűnt, hogy Hitler jobb szövetségesnek tartotta Antonescut, mint az első komolyabb német kudarcok után taktikázó, nyugatra nézegető magyarokat. Románia földrajzi helyzete, a nélkülözhetetlen romániai olaj biztosítása valóban felértékelte keleti szomszédunkat Hitlerek szemében. Arra azonban az egyébként körültekintő németek nem gondoltak, hogy Bukarest, ha a szükség úgy hozza, rövid úton újra átevickél az új győztesek - történetesen majd a szovjetek - oldalára. Pedig Szombathelyi vezérkari főnök egy 1944. február 14-én a német hadvezetőségnek megküldött emlékiratában kifejezte azon meggyőződését, hogy a háború végén megint csak a németek és a magyarok harcolnak majd, miként az első világháborúban. Ezzel kapcsolatban írta Nagy Vilmos, hogy a többiek - olaszok, finnek, románok, bolgárok, szlovákok, horvátok - idejében hátat fordítottak a németeknek, csak mi voltunk vakok és süketek. Nem léptünk Mussolini bukásakor, nem követtük a román és a finn példát, amikor ők kiléptek a háborúból.

76 74 Hasonlóról számolt be Wodiancr Andor lisszaboni magyar kövei is, amikor 1943. március 31-én - azt jelentette haza, hogy Londonban Benes „magyarellenes machinációit" szláv szolidaritásból az oroszok is támogatják. Kállay, II. kötet, 321. o. 75 Kállay, I. kötet, 52. o. 7ft Nagy Vilmosnak ez a véleménye igencsak leegyszerűsítette a helyzetet. Az említett országok geopolitikai helyzete ugyanis nagyon különböző volt, aminek megfelelően a háborúból való kilépésük is eltérő módon valósult meg. Finnország kiesett a főcsapás irányából, Románia még a határain kívül nyitott frontot a szovjet hadsereg előtt, Olaszországot rögvest megszállták a németek, a bolgárok gyakorlatilag 93