Tanulmányok Pest megye múltjából II. - Pest Megye Múltjából 13. (Budapest, 2007)
4. BALÁZS GÁBOR: A földigénylő bizottságok működése Pest megyében 1945–1947
A FOLDIGENYLO BIZOTTSÁGOK MŰKÖDÉSE... választások után nyíltan helyeselte a földigénylö bizottsági tagok ellen, főleg az őszi választást követően indított kártérítési pereket. Ezektől a perekről a birtokosok reálisan nem remélhettek kárpótlást részben azért, mert az új tulajdonosok nincstelenek voltak, részben pedig azért, mert a juttatott föld nem jöhetett szóba fedezetként. Ezt felismerve a törvényhozás kizárta a kártérítési perek indítását, de az Igazságügyminisztérium - Donath megítélése szerint nyilván a földreform szabotálásának szándékával - ezt követően sem akarta megszüntetni a folyamatban lévő ügyeket. 69 A rendeletellenes igénybevétel problémája A földosztás legfontosabb gyakorlati problémája az volt, hogy a nagybirtok és a mezőgazdasági népsűrűség egyenetlenül oszlott el az országban. Ebből szervesen következett, hogy ott volt a legnagyobb a törvénytelenül igénybe vett birtokok aránya, ahol jelentős számú agrárproletárra aránylag kevés, nagybirtokhoz tartozó, felosztásra ítélt földterület jutott. így volt ez az általunk vizsgált Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyében is, de ez a tendencia voltjellemző még Bács-Bodrog, Borsod és Békés vármegyére is. 70 A földigénylö bizottságok tehát szinte az első pillanatokban szembesültek Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyében azzal, hogy a rengeteg igényjogosult miatt nem lehet elegendő a törvény által felosztásra ítélt földbirtok. Egyes alföldi megyékben, köztük PPSK vm-ben is a földbirtokrendezö tanácsok is támogatták a rendelettől eltérő igénybevételi gyakorlatot. A földigénylö bizottságok jogértelmezése jelentős mértékben kitágította az „úri birtok" fogalmát. így ennek tekintették sok esetben a 100 holdon aluli birtokokat is abban az esetben, ha a tulajdonos másutt lakik, vagy a föld haszonbérbe volt adva, illetve abban az esetben, ha a tulajdonos megítélésük szerint másból is meg tud élni. Az OFT ezt a gyakorlatot 1945. április elejétől, felállását követően határozottan ellenezte, 71 ami azonban ritkán vezetett a jogellenesen felosztott birtokok visszaadásához. 72 A jogellenes igénybevétel sok helyen kiterjedt a tehetősebb parasztok földjeire is. A bizottságok, főleg a Tiszántúlon, ahol sok paraszti gazdaság területe meghaladta a 100 holdat, ezeket a földeket is legalább részben kisajátították. Amit tehát nem a tulajdonos művelt, „úri birtoknak" tekintették. A kormány csak a Dunántúlon tudta a rendeletellenes túlkapásokat megakadályozni, illetve a rendkívüli néphatalmi szerveket visszaszorítani. 73 Nem vették figyelembe számos esetben azt sem, ha egy birtok több tulajdonos nevén volt, de egy tagban művelték. Ilyenkor ugyanis minden családtagnak vissza kellett volna hagyni 100 holdat abban az esetben, ha a birtok nem érte el az 1000 holdat. A háború utáni földreform alapjául szolgáló földterület, a falvak, községek OL. OFT. 217897/1946. sz. Közli: Donath, 1969. 190. o. Varga Zsuzsanna: Az 1945-ös földreform korrekciója lent és fent. In: A birtokolt told. 18l.o. Donath, 1969. 166.0. Varga, 183-184. o. Gunst, 55. o. 156
