Tanulmányok Pest megye múltjából II. - Pest Megye Múltjából 13. (Budapest, 2007)
4. BALÁZS GÁBOR: A földigénylő bizottságok működése Pest megyében 1945–1947
A FOLD1GENYLO BIZOTTSÁGOK MŰKÖDÉSE... tagok közül kerülhetett ki, ha valaki lemondott a bizottsági tagságáról, akkor elnökké sem lehetett megválasztani. 31 A földigénylö bizottság elég nagy létszámú testület volt ahhoz, hogy minden határrésznek akadjon benne ismerője, az igénybevételi eljárás így elég gyorsan haladt. Magyarországon ritkán volt egy-egy község határa több négy-ötezer hektárnál. A helyismerettel rendelkezők könnyen áttekinthették a határt, ismerték a tulajdonosok személyét, és így különösebb hivatali eljárás nélkül meg tudták oldani a földek rendeletben előírt módon történő felosztását is. Volt példa arra is, hogy a bizottság alkalmazott olyan szakembert, aki szakértelmét még a háború előtti nagybirtokon gazdálkodva szerezte, tudását azonban nem lehetett nélkülözni. Előfordult a Pest-Pilis-Solt-Kiskun (PPSK) vármegyei Hajós községben, hogy az uradalom gazdasági föintézőjét és segédtisztjét választották be a földigénylö bizottságba, hogy szakemberekként a földosztást tanácsaikkal és írásbeli munkájukkal segítsék/ Az érdemi döntések a bizottság ülésein születtek. Ez rendszerint úgy kezdődött, hogy az elnök felolvasta a bizottság tagjai előtt a földigénylők nevét, családi és vagyoni állapotát, valamint várható örökrészüket. Ezt követően felkérte a tagokat, hogy ezek figyelembevételével szavazzanak az egyes igénylők juttatásáról. Ez az ügyintézési mechanizmus azonban elsősorban a kisebb községek földigénylő bizottságaira volt jellemző, ahol a bizottság minden tagja vagy majdnem minden tagja kivette részét az érdemi munkából. A nagyobb helységekben azonban így nem lehetett volna a rendkívül sokrétű munkát hatékonyan elvégezni. Ennek következtében azokon a településeken, ahol nagy kiterjedésű, felosztásra ítélt földterület volt, öttagú választmány végezte az előkészítést, és tett javaslatot, a bizottság pedig vagy elfogadta, vagy módosította az egyes személyek juttatását. A bizottságok minden jogosult ügyét egyedileg bírálták el. Volt azonban arra is lehetőség, hogy az eljárás során a földigénylők ügyvéd útján képviseltessék magukat. Az Országos Földbirtokrendező Tanács (OFT) leirata érdekes módon erre külön is figyelmeztette a bizottságokat. A tanács nyilvánvalóan ezzel is arra törekedett, hogy a reform körüli nagy sietség ellenére a lehetőségekhez képest minél kevesebb törvénytelen, igazságtalan döntés szülessen. Mivel a reformhoz kapcsolódó adminisztratív feladatok jelentős munkát adtak a tagoknak, a földigénylö bizottságokat még 1947-ig fenn kellett tartani. Elengedhetetlen volt tehát, hogy a gazdálkodásból tartósan távolmaradókat valamilyen formában kárpótolják. Nagyon sok ember, aki 1945 tavaszától részt vett a helyi bizottság munkájában, kezdetben minden bizonnyal lelkesedéssel végezte a földosztással járó teendőket. A tagok azonban többnyire maguk is juttatottak voltak, akiket a földosztás után hivatali teendőik elvontak a gazdálkodástól. Az idő előrehaladtával ezért tulajdonképpen anyagi hátrányba kemltek azokkal szemben, akik minden idejüket arra tudták fordítani, hogy földjükön dolgozzanak. A tagok díjazása, anyagi javadalmazása a földreform második évében sem volt megoldott. ,! Lásd a Gyáli Földigénylö Bizottság újjászervezésével kapcsolatban keletkezett iratokat. PML XVII. 519. Gyáli Földigénylö Bizottság iratai. 1945-1947. Általános ügyek. "Jenéi, 139. o. 146
