Tanulmányok Pest megye múltjából - Pest Megye Múltjából 11. (Budapest, 2006)

BORBÉLY RITA KATALIN: Pist-Pilis-Solt törvényesen egyesített vármegyék árva- és gyámügye az első gyámügyi törvény megjelenéséig

PEST-PILIS-SOL T TOR VENYESEN EG YESITETT.

.. Míg a városokban már a XVI. századtól szabályrendeletek szabályozták a gyámügyi igazgatást, addig a vármegyékben csak a XIX. század elején jelentek meg az első szabályrendeletek.

26 Ezek a törvényhatóságok munkáját segítették, az érvényben lévő törvények és szokásjogok segítségével egy helyen foglalták össze a gyámügyi igazgatással kapcsolatos legfontosabb teendőket. Az 1836. évi IX. törvénycikk a községek belső igazgatásáról szólt, számunkra a törvény 6. §-a lényeges, mert ez konkrétan a jobbágyárvákkal foglalkozott. E paragrafus kimondta, hogy ha a község területén árva marad, a helyi bíró két esküdttel és a jegyzővel köteles az árva vagyonára felügyelni; a halálesetet az uraságnak, s a járás szolgabírójának jelenteni; majd az árva vagyonáról összeírást készíteni. Az uraság - mint a jobbágyok legfőbb gondviselője - feladata volt a gyám kinevezése, a későbbiekben a gyám felügyelete, ezért is kellett a gyámnak évente az uraság felé elszámolnia.

27 Az intézkedés valójában nem sokat segített, a földesúrral szemben a jobbágy védtelen maradt. Az eddig ismertetett törvények szerint elmondhatjuk, hogy 1848-ig társadalmi helyzet szerint határozták meg az árvák hatósági felügyeletét. A nemesi árváról a megyei közgyűlés, illetve az általa küldött bizottság; a polgári árváról a városi tanács; a jobbágyárvákról a földesúr gondoskodott. Változást az 1848. évi XI. törvénycikk jelentett, mely megszüntette a földesúri törvényhatóságot, s elrendelte, hogy a megyei árvákra - azaz a jobbágy árvákra is - és gyámjaikra a vármegye felügyeljen, valamint az árvák ügyeinek intézésére szabályokat alkossanak.

28 1848/49-ben a magyar szabadságharc idején az árvaügy felügyelete a Belügyminisztérium Közigazgatási osztályához tartozott, de a szabadságharc leverése után ismét visszakerült a felügyelet a Helytartótanácshoz. A kiegyezéskor 1867-ben az újjászervezett Belügyminisztérium hivatalai vették át a megszűnt feudális kormányszervek, valamint a feloszlatott Helytartótanács feladatait, azaz az árvaügy irányítását is. 1851-ben császári rendelet a cs. (császári és) kir. (királyi) járásbíróságokra (vagyis az ezen belül működő árvabizottmányokra^ ruházta a gyámügyeket), majd 1854-től a járásbíróságok helyére lépő cs. kir. főszolgabírói hivatalokra bízta a gyámhatósági teendők intézését. 1852 és 1861 között Magyarországon is az általános Osztrák Polgári törvénykönyv volt érvényben, de hazánkban ez a törvénykönyv sem tudta a feudáliskori visszaéléseket megakadályozni.

30 Az árvavagyon kezelését az igazságügyi miniszter 1853. május 17-i rendelete szabályozta. A miniszter az árvavagyon pénztári kezelését az árvabizottmányokra bízta, majd 1854. november 4-töl az adóhivatal kapta meg ezt a feladatot, egészen 26 Csizmadia, 198.0. "CJH, 1836. évi IX. te. 2K Csipes Antal: Az árvaszék szervezete, működése és iratai Magyarországon a kapitalizmus korában. In: Levéltári Szemle. 197372. szám. 176. o. 29 Minden járásban legalább egy bizottság működött a gyámsági és gondnoksági ügyek intézésére. Az elnök a járásbíró volt, mellette 4 tag vett részt a munkában, közülük az egyik jogtudó, a másik a számadáshoz értő személy volt. Ha valamiért nem jött létre bizottság az ügyeket a járásbíróság intézte. (Degré. 107. o.) ,ü Csipes, 177. o. 90