Tanulmányok Pest megye múltjából - Pest Megye Múltjából 11. (Budapest, 2006)
BORBÉLY RITA KATALIN: Pist-Pilis-Solt törvényesen egyesített vármegyék árva- és gyámügye az első gyámügyi törvény megjelenéséig
BORBEL Y RITA KA TALIN voltak kötelesek jelenteni. A vármegye nem meghatározott időnként köteles e jelentéseket a Helytartótanácsnak megküldeni. A Helytartótanács 1770-től kezdte követelni a megyéktől a törvényben előírt jelentések megküldését. Ezért elmondhatjuk, hogy a gyámügy irányítását ténylegesen a Helytartótanács vette át. 19 1783-ban a Helytartótanács átszervezésekor a tanács szervezetén belül külön Árvái osztályt hoztak létre az árvaügyek ellátására. Az osztály feladata volt a törvényhatóságokon belül működő árvagondozás vizsgálata. A megyei tisztikar - a korábbi törvények szerint eljárva - amint értesült arról, hogy a megye területén nemesi származású gyermek árván maradt, bizottságot (ez a bizottság csak megnevezésében volt új, eddig ugyanis az alispán a szolgabíróval s esküdttel végezte el az összeírást) küldött ki az örökség összeírására. A bizottság a leltározásról jelentésben számolt be a közgyűlésnek, valamint javaslatot nyújtott be a gyám személyére vonatkozóan. Kialakult az a rend is, hogy a legtöbb megyében egy állandó választott küldöttség felügyelte az árvákat (helyzetüket, neveltetésüket, életkörülményüket) és ellenőrizte a gyámok munkáját; tapasztalataikról megyegyűlésen számoltak be. 20 1773-tól kezdve a Helytartótanács számára minden évben egy 24 kérdésből álló jelentésminta szerint kellett beszámolni a gyámoltak anyagi helyzetéről és neveltetéséről. Ez előrelépést jelenthetett volna, hiszen a vagyoni kérdések mellett már az árva személyét érintő kérdések is megjelentek, de a jelentések csak a nemesi árvákra vonatkoztak, hiszen a korszakban a jobbágyok árvái a földesúr hatáskörébe tartoztak. 21 Sajnos a vármegyék a kimutatásokat sokszor késve vagy hiányosan küldték be, sőt maga a Helytartótanács is csak lassan tudta feldolgozni a megküldött adatokat. 22 A szabad királyi városok a megyékhez hasonlóan évente voltak kötelesek jelentést tenni az árvapénztárakról, az árvák részére felállított alapítványokról. Mind a vármegyék, mind a szabad királyi városok számadásait a Helytartótanács Árvái osztálya átküldte a számvevőségnek, majd a számvevőség véleménye alapján jelezte a hiányosságokat a törvényhatóságok felé. Az árvavagyon védelmére hozott intézkedések miatt az árvavagyon eladására, cseréjére, vételre, valamint az árvaörökség kiadására csak helytartótanácsi engedéllyel kerülhetett sor. II. József rendelte el, hogy az árvák készpénzvagyonát állami pénztárakban kell őrizni, ezért a vármegyék a XVIII. század végétől kezdték megszervezni a gyámpénztáraikat. 23 Szintén a tanács engedélyezhette a nagykorúsítást. Érdekesség, hogy a gyámi tisztség jóváhagyására az uralkodó volt jogosult. 24 1790-91. évi országgyűlés által törvényjavaslatok kidolgozására kiküldött regnikoláris bizottság (1791. augusztus 13. - 1795. február 28. között működött, 138 ülést tartott) javaslata volt, hogy minden vármegyében és szabad kerületben állítsanak fel egy 4 tagú; valamint a szabad királyi városokban és a kiváltságos megyékben egy 3 tagú árvaügyi küldöttséget. Ezen javaslat a későbbi országgyűléseken nem került tárgyalásra. 25 19 CJH, 1764/65. évi XXVI. te. 20 Felhő Ibolya- Vörös Antal: A Helytartótanács levéltára 1. Levéltári leltárak 3. Budapest. 1961. 190-191. o. 21 Siska, 210. o. 22 Degré, 59. o. 23 Degré, 62-63. o. 24 Felhő - Vörös, 191. o. "Siska. 210. o. 89
