Tanulmányok Pest megye múltjából - Pest Megye Múltjából 11. (Budapest, 2006)

BORBÉLY RITA KATALIN: Pist-Pilis-Solt törvényesen egyesített vármegyék árva- és gyámügye az első gyámügyi törvény megjelenéséig

BORBÉLY RITA KATALIN PEST-PILIS-SOLT TÖRVÉNYESEN EGYESÍTETT VÁRMEGYÉK ÁRVA- ÉS GYÁMÜGYE AZ ELSŐ GYÁMÜGYI TÖRVÉNY MEGJELENÉSÉIG Bevezetés Az állam mindenkori érdeke, hogy biztosítsa a kiskorú gyermekek növekedéséhez, fejlődéséhez szükséges feltételeket, hiszen a gyermekek is polgárok, akik leendő műveltségük, tehetségük folytán az ország sorsát tartják a kezükben. Ezért fontos, hogy az állam elsődleges feladatának tekintse a kiskorú gyermekek felügyeletét és védelmét. A feladatok ellátását optimális esetben a szülök végzik, ám a kiskorú árva sorsáról törvények rendelkeznek. A család az állam pillére, ha a család jelentősége háttérbe kerül, azt az állam működése is megsínyli. Az árva és a gyámügy kérdése mindig fontos szerepet játszott a különböző társadalmak életében, de természetesen minden korszakban más-más eszközzel próbálták megoldani a felmerülő problémákat. A polgári társadalom kialakulásáig az elsődleges hangsúly az árva vagyonának megőrzésén volt, jelentős változást hazánkban csak az 1877. évi XX. törvénycikk, azaz a gyámügyi törvény hozott, mely összefoglalta a XIX. századig szokásban lévő különböző törvényeket és rendeleteket, hatására kialakulhatott a polgári alapokon nyugvó egységes gyámügyi rendszer. Ezért tanulmányomban a gyámügy fejlődési vonalát a törvények és a rendeletek segítségével 1877-ig, az első gyámügyi törvény megjelenéséig próbáltam megrajzolni. Az általános helyzet bemutatása után a megyei árvaügyet, a változások mibenlétét, az árvaügyet felügyelő hatóság megjelenését, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye gyámügyi fejlődésén keresztül igyekeztem szemléltetni. Számba vettem és megpróbáltam bemutatni a vármegye által kiadott szabályrendeleteket s előírt kimutatási mintákat. A statisztikák és nyilvántartások segítségével a számok tükrében rajzoltam meg az árvák helyzetét. Munkám során a Pest Megyei Levéltárban található forrásokra támaszkodtam. A téma nagysága miatt szelektálásra, válogatásra szorultam, ezért elsődlegesen az 1860-1870-es évek intézkedéseire koncentráltam. Kutatásom során felhasználtam a levéltárban lévő szabályrendeletek levéltári gyűjteményeit, a tiszti főügyész iratait és a különböző időszakokban más-más néven működő árvaszékek fondjait. A kutatás során a mutatókönyvek bejegyzéseire támaszkodtam. A vármegye bizottmányának és törvényhatósági bizottságának jegyzőkönyveit mutatóik segítségével 1860-1880 között próbáltam áttekinteni, ám az anyag nagysága miatt csak egyes kérdések vizsgálatára szorítkoztam (milyen árvaügyi kérdések kerültek elő a közgyűléseken, szabályrendeletek jóváhagyása), azaz nem tartottam fontosnak az összes felmerülő ügy bemutatását. A vizsgált források tanúsítják, hogy a megyében komolyan foglalkoztak az árvaügy kérdésével, alakulásával. Ám a megmaradt árvaszéki anyag többsége hagyatéki vagy örökösödési eljárás; az árvaszék felépítésére, szervezetére vonatkozó iratokra sokszor csak a mutatókban találtam utalást, maga az irat hiányzott. 85