Tanulmányok Pest megye múltjából - Pest Megye Múltjából 11. (Budapest, 2006)

GAÁLNÉ BARCS ESZTER: Úriszéki bíráskodás Pest megyében a XVIII–XIX. században

ÚRISZÉKI BÍRÁSKODÁS PEST MEGYÉBEN A XV1II-XIX. SZÁZADBAN Az 1838. december 4-i úriszéki ülésen tárgyalták Szlucska Borbála perét. A felperes, Budafalvai Vermes Mihály, „gyaraki herceg Grassalkovich Antal rendszerint való ügyvédje" volt. A felperes bemutatta az ismertetett önvallást és a sebészi látleletet, majd az ügyben halálbüntetést kért a lánynak, amit azzal indokolt, hogy mások elrettentését szolgálná. Hivatkozott továbbá a hazai törvényekre: Werbőczy könyve első részének a XV. cikkelyét említi meg, amely minden gyilkosságot halállal kíván büntetni, valamint az 1723. évi XI. törvénycikk 7. §-ára hivatkozik, amely szerint „ érdeme szerént, a halálos büntetés azok iránt, akik egymás között különös öszve kapcsolatban vannak folyósítani parancsoltatnék. "

]97 Ribosy Gábor, az alperes ügyvédje ismét ismertette a tényállást, és utalt arra, hogy a nö megmondta terhességét a gyerek apjának, aki mindvégig az eset után is kitartott amellett, hogy feleségül veszi a vádlottat. Megállapította továbbá, hogy egy magatehetetlen, fájdalmaktól szenvedő személytől nem várható el, hogy segítséget hívjon, és azt pedig, hogy „éretlen" gyermekét eltemette, a természetes szégyen, „önbecsülése fenntartásából eredő ösztön" okozta. Hivatkozott az alperes eddigi becsületes magaviseletére, amikor a büntetés enyhítését kérte. A felperes az orvos „körülményesen elé adott tapasztalására" épített, amikor kijelentette: „ ...bebizonyosult, hogy a gyermek élt, mint pedig az feli világosodik, hogy annak köldök zsinórja ell lévén szakítva, erőszaknak kellett annak ell vesztéséhez járulni, s ezek szer ént az Ali Peres, mint azért hogy terhességét titkolta, mint azért hogy gyermekét alattomosan, előre készített fazékban temette ell, ravasz indulattal, azért pedig hogy azt állítja, mintha a gyermek éretlen lett volna hazugsággal terheltetvén, a Feli Peres a Vádlevélben kívánt büntetést, továbbá is kéri, és e végett ítéletre bocsátja. "

I98 Az alperes ügyvédje válaszában szintén az orvosi látleletre utalt, amiben nem szerepelt, hogy erőszakos tett okozta volna a gyermek halálát. Az 1839. február 14-i úriszéki ülésen hoztak ítéletet az ügyben: „behozataltól számítandó egy esztendei vasban és munkában, hetenként két napi böjttel eltöltendő fogságra, és kétszerre el veendő ötven korbácsra ítéltetik. "

l Az ítélet súlyosbításáért fellebbezett a felperes. 1839. március 16-án Pécelen Fáy György főszolgabíró a Királyi Táblához való felküldés végett bemutatta az ügyben eddig keletkezett iratokat a vármegyének.

200 Ezután az eljárás után kerülhetett a Királyi Táblára az eset. 1839. november 18-án kelt a Királyi Tábla által az ügyben határozott ítélet: „Az Alperesre mért egy esztendei rabság jelen ítélet kihirdetésétől számítandó lévén, testi büntetése pedig fél esztendőnkint szenvedendő húsz korbács csapásokra határoztatván, egyébiránt az úriszéknek ítélete helybe hagyatik, és a per foganatszerzés végett vissza küldetik. "~

0] A Királyi Tábla tehát igaz ugyan, hogy a börtönben töltött idejét meghosszabbította Szlucska Borbálának, de a testi büntetést enyhítette, és elutasította a halálos ítéletet. 7 PML IV. 87-b. 1838. No. 31. 18 PML IV. 87-b. 1838. No. 31. 19 PML IV. 87-b. 1838. No. 31. 1(1 PML IV. 87-b. 1839. No. 2. 11 PML IV. 87-b. 1840. No. 2. 80