Tanulmányok Pest megye múltjából - Pest Megye Múltjából 11. (Budapest, 2006)

GAÁLNÉ BARCS ESZTER: Úriszéki bíráskodás Pest megyében a XVIII–XIX. században

GAALNE BARCS ESZTER öregasszonyok feladatkörében maradtak, akik leletüket, esetenként nem is saját kezűleg írt attestatumokban, mechanikusan ismétlődő megfogalmazásban, távolról sem meggyőzően fejtettek ki. A halottszemle, és a boncolás képezte az orvosszakértői tevékenység gerincét, amelyen a hatósági személyek és orvosok együttes jelenléte általában kötelező volt. Jelen esetben orvosszakértöi véleményre építő perről van szó. A boncolást Rácz István, Pest vármegye váci járásának rendes orvosa végezte el. Az eredményt 1838. augusztus 20-án Gödöllőn jegyezte fel.

194 Az orvosi látleletek terjedelme általában 1 és 3 oldal között van, ebben az esetben 2 oldalas „visum repertum" készült. Az eset pontos napját az orvosi látlelet leírásából tudjuk meg: Szlucska Borbála 1838. július 30-án és 31-én kisebb-nagyobb szülési fájdalmakat érzett, majd saját bevallása szerint augusztus első napján vetélt el a pelyvásban, és ezután „kétlábnyi" mélyre elásta a tetemet.

195 Az orvos a boncolást a hévízgyörki elöljáróság utasítására augusztus 8-án este 8 és 10 óra között a bíró, a jegyző, és a bába jelenlétében végezte el. A halott gyermekről a következőket olvashatjuk a látleletben: „ 14 '/; hüvelyk hosszú, szederjes, kékes, ráncosbőrű, rövid, ritka szösz hajú, de jól kiképzett férfiú magzat". A köldökzsinórról megállapította, hogy a köldöktől 2 hüvelyknyire volt elszakadva, a külső erőszaknak a test felületén semmi nyomát nem lehetett észlelni. Ezután tér rá a belső szervek vizsgálatára. A koponya üregében semmi rendellenességet nem észlelt. A tüdővel kapcsolatban elvégezte az ún. tüdőpróbát, aminek részletes leírását is adja az iratban: „A vízpróba alkalmával, a tüdők legalsóbb egy ötöd része leült az edényben, mely tiszta friss vízzel töltve volt, a többi része pedig a víz színén úszott, a bé metélésnél egy keveset ropogott, és lég hólyagocskákkal terhelve." A próba fontosságát az orvos eme megállapítása támasztja alá: „e kérdéses elvetélt férfiú magzat a koránni szülés után, hogy lehelt, és élt erősíti az imént feljegyzett tüdő próbája. " A vizsgálat alapján fény derül arra is, hogy az anya a 7. hónapban adott életet a csecsemőnek, ugyanakkor az orvos kijelenti, hogy az életre alkalmas volt. A holttest rothadása miatt hitelesen nem tudja megállapítani az orvos, hogy a vádlott elmondása szerint meghalt, vagy erőszakos halált halt a gyermek. A vádlott azon kijelentése viszont, miszerint állva szülte meg magzatját nem valós, mert akkor testén annak nyomát kellett volna találniuk. Az orvos szakértői véleménye a következő volt az ügyben: „[...] inkább a szemérem, és félelem miatti, segedelem nem keresés, és gyermek ápolás el-mellőzése lehet a kisded halálának oka. "

I96 A boncolási jegyzökönyvek egyes szakasza jól elkülöníthető az idézett forrásban. A hat részből álló boncolási jegyzőkönyv jelen esetben az anya leírásával kezdődik, mivel csecsemőről van szó, majd ezután rátér a tetemre vonatkozó adatokra, a külső leírásra, a külső majd a belső vizsgálat követi ezt, majd felsorolja az elváltozásokat. Az irat tanúsítja az orvostudomány, és azon belül is a bonctan XIX. század közepi fejlettségét is. m Katona, 297. o. 1,4 PML IV. 87-b. 1838. No. 31. m PML IV. 87-b. 1840. No. 2. I% PML IV. 87-b. 1840. No. 2. 79