Tanulmányok Pest megye múltjából - Pest Megye Múltjából 11. (Budapest, 2006)

VARGA LÁSZLÓ: A közigazgatás „racionalizálása” Pest megyében /Az 1946. évi B-listázás lefolyása és revíziója/

A KOZIGAZGA TAS „ RACIONALIZALASA " PEST MEG YEBEN.

.. tikai Hivat akkori adati szerint 1938-hoz képest 1945-re az állami alkalmazottak száma valójában nem is egyharmaddal, hanem körülbelül hatvan százalékkal lett magasabb. 1938-ban körülbelül 120 ezren voltak az állami alkalmazottak. Ezzel szemben a háború végére, már több mint kétszázezerre duzzadt a számuk. Ehhez a létszámhoz jött még a kb. 76 000 főt kitevő önkormányzati közalkalmazotti réteg.

4 De a politikusok, hogy igazolni próbálják a lakosság előtt, miért van szükség a leépítésekre, még ezeknél is jóval magasabb létszámról beszéltek.

5 Azt mindenestre mindenki elismerte, hogy a trianoni határok meghúzását követően, Magyarországnak nem volt szüksége ennyi köztisztviselőre, sőt nem is volt képes eltartani őket. De volt a racionalizálásnak egy politikai oka is, ami már az igazoló eljárások egyik elindítója volt, mégpedig az, hogy a „reakciós" szemléletű közigazgatást végre váltsa fel egy „demokratikusabb" szemléletű, mely megfelel azoknak az igényeknek, amelyet a háború utáni Magyarország elvárhat a közalkalmazottaktól. Az igazoló eljárások ellenére ugyanis 1946-ban a közigazgatásban dolgozók jelentős részét még továbbra is azok tették ki, akik már a háború vége előtt is ott voltak. Ám arra nézve, hogy pontosan hány százalékról is volt szó, már megoszlanak a vélemények. Révai József még 98%-ban régi emberekről beszél, addig Erdei Ferenc a régi köztisztviselők számarányánál úgy véli, ez már csak kb. 81%-ot jelent. Gyarmati György a téma avatott kutatója és szakértője Erdei Ferenc adatait tekinti hitelesnek.

6 A harmadik ok, amelyet a kommunisták szintén fontosnak tartottak, azt Révai így fogalmazta meg: „a demokráciának kötelessége és érdeke szabaddá tenni az utat a nép fiai számára a közigazgatásban."

1 Volt egy negyedik, rejtettebb ok is, amit Szélig Imre, az SZDP közigazgatási osztályának vezetője erősen hangoztatott. Eszerint az, hogy az MKP-nek nem egy demokratikus, hanem a kommunisták által irányított közigazgatás létrehozása volt a célja. A közigazgatás „megtisztítása" már 1945. október 24-én, a Magyar Függetlenségi Front pártjainak közös nyilatkozatában felvetődött, de az MKP által buzdított „spontán" tömegmegmozdulások után került igazán előtérbe. A „leépítve megtisztításra" már 1945 novemberében készített egy tervezetet az MKP Központi Vezetőség Közigazgatási Osztálya. Elképzeléseik megvalósítása érdekében nem törvényjavaslat formájában álltak elő a B-listázás végleges tervével, hanem kormányrendelet elkészítésére tettek javaslatot. Ugyanakkor már a végrehajtás előkészítéséhez is nekiláttak. Ennek volt a része, hogy Nagy Imre helyett a belügyminiszteri posztra Rajk Lászlót nevezték ki, aki elődjénél sokkal keményebben érvényesítette az MKP érdekeit. A kommunisták ezzel párhuzamosan a közigazgatási vezetőkkel saját hatáskörükben előállíttatták a B-listázandók névsorát is. 4 Kovács M. Mária: Közalkalmazottak 1938-1949. Létszám, összetétel, politika. In: Valóság. 1982./9. szám. 45-46. o. 5 Rákosi például 1946 februárjában már négyszázezer állami tisztviselőről beszélt, de májusban szűk körben már nyolc-kilencszázezret is emlegetett. 6 Gyarmati, Századok, 513-514. o. 7 Gyarmati, Századok, 513. o. 222