Tanulmányok Pest megye múltjából - Pest Megye Múltjából 11. (Budapest, 2006)

BALÁZS GÁBOR: A közalkalmazottak igazolása Pest-Pilis-Solt–Kiskun vármegyében a második világháború után

A KÖZALKALMAZOTTAK IGAZOLÁSA... A közigazgatás tisztviselők igazolása tehát 1945 nyarán lezajlott. A számok nyelvén ez azt jelenti, hogy a tisztviselők 96,7%-át igazolták, tehát ők ezen a pályán maradtak. A közalkalmazottak elég csekély, mindössze 7,7%-a került feddésre, áthelyezésre, néhány évre az előléptetésből való eltiltásra, és végül a tisztviselőknek csupán 3,3%-át bocsátották el. A belügyminiszter véleménye szerint az igazolóbizottságok ezzel a ténnyel jelezték, hogy feladatuk ellátására képtelenek, és politikailag is csődöt mondtak.

149 Más forrásokat megvizsgálva szintén hasonló számokat találhatunk az elbocsátott hivatalnokkal kapcsolatban. Az MKP 1945. végi reprezentatív felmérése szerint például Budapesten,

150 a megyékben, a vidéki városokban és községekben megvizsgált köztisztviselőkből az év folyamán csak 3,1%-ot távolítottak el. A 72 318 közigazgatási alkalmazottból 2283-at bocsátottak el, a fővárosban 50 795-ből 1686-ot.'

51 Pest vármegyében a tisztviselőkkel szemben indított igazolási eljárások száma 1700 volt. Ebből az esetek többségében 1530 alkalommal (90%) minden további nélkül igazolták a közalkalmazottat. A legsúlyosabb büntetést, tehát az állásvesztést csak 26 esetben mondták ki, az ügyek 1,53%-ban, tíz esetben pedig (0,59%) nyugdíjazták az igazolás alá vontat. A többi esetben (7,88%) kisebb büntetéseket szabtak ki, például megfeddték, néhány évre kizárták az igazolandót az előléptetésből, vagy vezetői állásra alkalmatlannak nyilvánították. Végül szintén ez utóbbi kategóriába soroltam be azokat az ügyeket, ezek száma elenyésző, amelyeket illetékességből más igazolóbizottságokhoz tettek át.

152 A döntések tehát, amint látjuk, az országos tendenciáknak feleltek meg. A legsúlyosabb büntetéssel csak az igazolandók igen csekély hányadát, jóval kevesebb, mint 5%-t sújtották Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyében is. 149 Farkas, 132.0. 150 1946. április 15-én már 46 451 jogerős határozat volt ismert, ebből 41 060 (88,2%) igazolt volt. Érdekes azonban a munkahelyek szerinti határozatainak vizsgálata a tisztviselők politikai arculatának megítélésében. A központi városházán dolgozók 91%-át, a Budapest Székesfővárosi Közlekedési Részvénytársaság (BSZKRT) alkalmazottainak csak 85,2%-át, a közkórházi orvosok 82,4%-át. míg a Községi takarékpénztár tisztviselői csak 64,8%-át igazoltak. A kerületi elöljáróságoknál (az I. és a II. ker. kivételével, ahol 83,7% és 85,1% volt az arány, mindenütt 90% felet volt az arány) mindenütt 90% felett volt az igazolt határozatok aránya. Ebből következik, hogy nem egyszerűen az igazolások kudarcáról van szó. A határozatokból ugyanis kitűnik a BSZKRT- re jellemző mind bal- mind szélsőjobboldali polarizáltság, továbbá az orvosi kar jelentős részének a Magyar Orvosok Nemzeti Egyesületében (MONE) viselt tagságából fakadó helyzete, a Községi Takarékpénztárban dolgozók keresztény-nemzeti elkötelezettsége. (Zinner, 132. o.) 151 Habuda Miklós: A magyar szakszervezetek a népi demokratikus forradalomban. 1944-1948. Budapest, 1971. 145. o.; Zinner, 131.0. 152 A közölt statisztikát Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye Központi I. és Központi II. igazoló bizottsága (PML XVII. 401.) iratanyagának feldolgozása alapján készítettem. 218