Tanulmányok Pest megye múltjából - Pest Megye Múltjából 11. (Budapest, 2006)
BALÁZS GÁBOR: A közalkalmazottak igazolása Pest-Pilis-Solt–Kiskun vármegyében a második világháború után
A KOZA LKA LM ÁZOTT A K IGAZOLÁSA... azt sem, hogy hatalmával visszaélt volna. 110 A másik tanú azt emelte ki, hogy az igazolás alá vont nem tartozott Endre alispán és Sághy klikkjéhez. Vallomásában azt is leszögezte Noszlopi Kálmán szakelőadó, hogy az internálási ügyekben, különösen zsidóknál, az ügyintézők nemigen adhattak más véleményezést, csak internálásra tehettek javaslatot. A határozatokat mindig az alispánok és főjegyzők írták alá. Az aljegyző szerinte sem volt nyilas. Azzal a váddal kapcsolatban, hogy később mégis felfüggesztette közszolgálatát, és a Dunántúlra ment, a tanú nyomatékosan kijelentette, hogy kiürítési kényszer volt, és különböző fenyegetésekkel próbálták a tisztviselőket távozásra bírni. 1 ' Egy biai tanító ügyében a bizottság szótöbbséggel hozta meg az állásvesztést kimondó döntését. Esetében semmilyen mértékben sem fogadták el, hogy bármiféle külső kényszer hatására hagyta el szolgálati helyét. Ő ugyanis a harctéri helyzet ismeretében 1944. november közepén Budapestről a Dunántúlra ment. Mindezt egyedül tette, tehát nem mint beosztott, zárt alakulatban, ami egyébként alapos mentő körülmény lett volna. Feleségének nyugdíjigényét meghagyták, amire egyébként az igazolási rendelet méltányosságból lehetőséget adott a döntéshozóknak, mert az cukorbeteg volt és más jövedelemmel nem rendelkezett."~ A bizottság ítéleteiben általában felmentette, illetve igazolta azokat, akik a harci események beállta miatt, önhibájukon kívül nem tudtak visszatérni szolgálati helyükre. Ezt figyelembe véve igazolták egyhangúlag azt a tanítónőt is, aki karácsonyi vakációra ment Szombathelyre, a beállt harctéri események következtében azonban nem tudott onnan szolgálati helyére visszatérni. A tanítónő állításának alátámasztására bemutatta Szombathely város polgármesterének igazolását is. M, A gyors orosz előrenyomulás miatt nem tudott munkájához visszatérni az a községi hivatalnok sem, aki nem személyes okokból hagyta el 1944. november 5-én munkahelyét, hanem azért, hogy a község vagyonát mentse. Az igazolás alá vont ugyanis a Felvidék Legend nevű községébe ment a „község vagyonával", és azt ott elrejtette. Ekkor közbevetőleg, a maga védelmében megjegyezte, hogy ez a település az Ipoly-Duna vonaltól keletre esik, ami mindenképpen jelentős enyhítő körülmény. A harcok elmúltával aztán a községben jelentkezett, a rejtekhelyről visszahozott „vagyont" hiánytalanul visszaszolgáltatta. Az iratokból kiderül, hogy a Budapesti Népügyészség annak idején az ügyet bűncselekmény hiányában lezárta. Az igazolás alá vont mellett szólt, illetve az ő állításait támasztotta alá a Budapesti Népügyészség elnöke mint tanú. Ő, aki az igazolandó nagybátyja volt, elmondta, 7 éves kora óta ismeri az igazolás alá vontat. Annak idején közösen tervezték el, hová rejtsék majd el a község vagyonát, nehogy az „Szálasi bandájának" kezére kerüljön. Ennek értelmében jutott el tehát az Legend községbe. "" Az igazolások vizsgálatának egyik legfontosabb tapasztalata az az iratokból elénk táruló nagyfokú lojalitás, amivel a vármegyei hivatalnokok kiálltak egymás mellett. Ez az eset az egyik vitathatatlan bizonyítéka ennek. Tekintve, hogy más, hasonló levéltári anyagra támaszkodó, ebben a témában született tanulmány is erre a következtetésre jut, bizonyítottnak tekinthetjük, hogy a magyar tisztviselői réteg egészére jellemző volt ez az összetartás. 111 PML XXI. 4-a. 105/1945. I. Központi Igazoló Biz. jkv. 1945. augusztus 25. 112 PML XXI. 4-a. 105/1945. I. Központi Igazoló Biz. jkv. 1945. szeptember 22. 113 PML XXI. 4-a. 105/1945. I. Központi Igazoló Biz. jkv. 1945. szeptember 18. 208
