Tanulmányok Pest megye múltjából - Pest Megye Múltjából 11. (Budapest, 2006)

BALÁZS GÁBOR: A közalkalmazottak igazolása Pest-Pilis-Solt–Kiskun vármegyében a második világháború után

BALÁZS GABOR mondta, hogy 1941 -tői 1944-ig az igazolás alá vonttal együtt dolgozott, és az orvos a helybeliek körében közszeretetnek örvendett. Még a románok is eljöttek hozzá, hogy maradásra bírják. Családi élete példaértékű volt, bármilyen áldozatot meghozott volna értük. Személyes tapasztalatai alapján hitelesnek tartja az igazolás alá vont állítását, hogy csupán a felesége kérésére volt hajlandó szolgálati helyét elhagyni, és a Dunántúlra menni 1944. október 12-én.

106 Feltehetően azért nem marasztalták el, mert a Dunántúlon bizonyíthatóan semmilyen hivatalos tevékenységet nem folytatott, tehát nem dolgozott állatorvosként. Ezt az illetmény lapjának bemutatásával tudta minden kétséget kizáróan bizonyítani. A kényszert azért lehetett vélelmezni, mivel az igazolás alá vont azt mondta, hogy nem volt megélhetése. Vejéhez volt kötve, aki mint családgondozó tiszt biztosította megélhetését, valamint rajta kívül még ötven családnak. Őt követve került Ausztriába. A bizottság elfogadta kényszerhelyzetnek, hogy mivel kenyérkereset nélkül maradt, hatósági parancsra kénytelen volt Ausztriába menni.

107 Egy másik igazolás alá vont hivatalnok, egy megyei irodatiszt igazolása során az egyéni kényszer más esete került napvilágra. Ő nem önszántából, hanem zárt alakulatban hagyta el az országot. Azzal védekezett a vizsgálat során, amiért végül egyhangúlag igazolták, hogy „az ütegpararancsnokunk megfenyegetett bennünket, amennyiben megszökünk, lelő bennünket. " Ehhez még egy tanú, aki vele együtt kényszerült elhagyni az országot, nyomatékosan hozzátette, hogy „fegyveres őrség kísért bennünket. " <H Családi okok miatt tartotta a bizottság elkerülhetetlennek egy tanítónő nyugatra távozását. Férjét, aki állatorvostan-hallgató volt, arra kényszeríttették, hogy 1944. december 14-én Németországba menjen. Ő személy szerint a külső nyomás elöl semmiképpen sem térhetett ki, tekintve, hogy abban az esetben férje elvált volna. Bajorországban, ahová férjét követve eljutott, sokat nélkülöztek, és onnan teljesen elszegényedve tértek vissza. A bizottság döntésének indoklásában azt is leszögezte, hogy nem kellő körültekintéssel járt el. Feddésre ítélték, azonban a közszolgálatból nem bocsátották el.

109 Súlyosabb megítélés alá esett az az aljegyző, akit az előléptetésből 3 évre kizárták. 0 a közjogi osztályon dolgozott, és bár kényszer hatására, de eltávozott a Dunántúlra. Onnan azonban tovább nem ment. A bizottság határozatát szótöbbséggel hozta meg. A tárgyaláson az aljegyző elmondta, hogy a közjogi osztályon az anyakönyvi diszpenzációt és az állampolgársági ügyeket intézte. 1944 szeptemberéig beosztásából következően internálási és rendészeti ügyekben nem járhatott el, és nem is referálhatott. A közeledő front hatására 1944 szeptemberében a közjogi osztályon dolgozók szinte valamennyien eltávoztak szolgálati helyükről. Egyedül maradt egy gyakornokkal, és így végezte a munkáját. A tanúként megjelent vármegyei aljegyző nem tapasztalta, hogy az igazolás alá vont nyilas vagy németbarát lett volna, továbbá 106 PML XXI. 4-a. 105/1945. I. Központi Igazoló Biz. jkv. 1945. augusztus 25. 1117 PML XXI. 4-a. 105/1945. I. Központi Igazoló Biz. jkv. 1945. augusztus 28. m PML XXI. 4-a. 105/1945. Központi Külön Igazoló Biz. jkv. 1946. május 11. 109 PML XXI. 4-a. 105/1945. I. Központi Igazoló Biz. jkv. 1945. december 11. 207