Tanulmányok Pest megye múltjából - Pest Megye Múltjából 11. (Budapest, 2006)

BALÁZS GÁBOR: A közalkalmazottak igazolása Pest-Pilis-Solt–Kiskun vármegyében a második világháború után

A KÖZALKALMAZOTTAK IGAZOLÁSA... Az elvándorlás, mint már említettük, főleg az ország keleti felében volt általános jelenség. A Tiszántúlon a tisztviselőknek csupán hozzávetőleg a 20-25%-a maradt a szolgálati helyén. A menekülők tettükkel magára hagyták a terület lakosságát, ami különösen hadműveleti zónában eredményezett nagy bizonytalanságot.

104 A menekülés természetesen a Pest megyei hivatalnokokra is jellemző volt. A vármegyei nemzeti bizottság helytelennek tartotta, hogy a megyei hivatal vezetősége csupán olyan személyekből állt a harcok lezárulta után, akik a Szálasi-uralom idején is pozícióban voltak. Czövek, az alispáni feladatkörrel átmenetileg megbízott főszolgabíró viszont válaszában 1945. április 11-én rámutatott arra, hogy ezek az emberek a leginkább méltóak arra, hogy megtarthassák állásukat. Kifejtette, hogy 1944 áprilisáig a tisztviselők túlnyomó része titkolta esetleges nyilas meggyőződését, mert addig az időpontig Dr. Viczián István ült a főispáni székben, aki közismerten a nyilas politika ellenfele volt. A községi tisztviselőkkel kapcsolatban, Czövek szerint, csupán a járási szolgabírók tudnak felvilágosítást adni. Az alispáni hivatal a községek és a városok tisztikarából csak a polgármesterekkel érintkezett közvetlenül, a többi helyi tisztviselőt nem ismerték a megyénél. A polgármesterek közül azonban akkor már egy sem teljesített szolgálatot. Megítélése szerint lehetetlen pontosan megállapítani, hogy a tisztviselők közül hányan mentek a fasisztákkal a Dunántúlra. Ezért csak azokat sorolta fel, akikről ez feltételezhető, tekintve, hogy az alispáni hivatalban nem vették fel a munkát. Ezt követően tizennégy embert sorolt fel, az alispánt, a főjegyzőt, aljegyzőt, az árvaszéki elnököt, két árvaszéki ülnököt, 6 főszolgabírót, fogalmazókat, akik, mivel nem álltak munkába, feltételezhetően nyugat felé menekültek. Azt a kérést terjesztette elő, hogy a Pest vármegyei, szolgálati helyüket elhagyó tisztviselőkkel kapcsolatban vagy saját hatáskörében szíveskedjék intézkedni a bizottság, vagy pedig fogalmazzon meg utasítást arra vonatkozóan, hogy kiket szükséges állásukból felfüggeszteni.

105 A háború után meginduló igazolási eljárások során tehát a bizottságok nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy a közalkalmazott kitartott-e a munkája mellett, és így hozzájárult-e a közszolgálat fenntartásához. Felmentő körülmény volt, ha sikerült bebizonyítani, hogy a hivatalnok kényszer hatása alatt hagyta el a szolgálati helyét. Az ilyen típusú ügyek kapcsán is számtalan érdekes élethelyzet tárul elénk a levéltári iratokból. Dr. Ősz Gyula állatorvos esetében bizonyítás nyert, hogy nyilas és németellenes volt. A háborús években, 1941 és 1944 között, Erdélyben teljesített szolgálatot. Apró gyermekével és terhes feleségével élt és dolgozott ott, amikor házastársa szinte megzsarolta, hogy meneküljenek el onnan. Ennek nem tudott ellenállni. Az igazolás alá vont mellett szólt egy tanúként megjelent vallomása, aki Erdélyben, Bethlenben szolgabírói beosztásban dolgozott, és ezért elég behatóan ismerte az igazolás alá vont családi és egyéb körülményeit. El1(14 Farkas, 130. o. 105 PML XVII. 401. Pest vm. I- II. sz. Központi Igazolóbizottságának iratai. 206