Tanulmányok Pest megye múltjából - Pest Megye Múltjából 11. (Budapest, 2006)

BALÁZS GÁBOR: A közalkalmazottak igazolása Pest-Pilis-Solt–Kiskun vármegyében a második világháború után

BALÁZS GABOR lakni, amíg a sajátját helyre nem hozták. Ezen idő alatt használta a lakásban lévő néhány tárgyat, amelyeket leltár mellett vett át, majd pedig leltár mellett is adta vissza azokat. Előadta, hogy a Magyar Dolgozók Országos Hivatásszervezete egészségügyi szakosztályának az alelnöke volt. Ez a szervezet azonban inkább klerikális, és nem politikai volt. Egyébként a vármegye szolgálatába való belépéskor a szervezet vezetéséből kilépett.

102 A zsidókkal szembeni egyik következő jelentős szankció az iparigazolványok bevonása volt. A Budakörnyéki járás iparügyi előadójának, Tóth Sándornak a bizottság előtt tett vallomásában olvashatjuk, hogy maguk a hivatalnokok is ellenérzéssel fogadták az erre vonatkozó utasítást. Mint az egyik igazolási jegyzőkönyvben olvashatjuk, amikor Endre László államtitkár lett, kiadta az intézkedést, hogy a zsidó iparigazolványok újra felülvizsgálandóak, mert annak idején felületesen lettek elbírálva az állampolgársággal kapcsolatban. Jóllehet, ez az intézkedés „azonnalis" volt, de az igazolás alá vont akkori helyettes főnöke, azt mondta, hogy várni kell ezzel az üggyel, mert az „valószínűleg csak az Endre kapkodásából kifolyólag született meg". Csak két hétre rá adta ki a hivatal az intézkedést a községeknek, hogy hívják fel az érdekelteket, hogy azok terjesszenek be jegyzéket az iparigazolványokkal kapcsolatban. Ezek be is érkezetek, de végül nem történt semmiféle intézkedés sem. Később, amikor már muszáj volt intézkedni, addigra, sajnos, ezeket az embereket már javarészt elszállították. A rendelkezés ezért tulajdonképpen nem lett foganatosítva. A deportálásokkal kapcsolatban ellenben nem volt semmi szerepe. Végül elmondta, hogy a vitézséget az első világháborús érdemek alapján kapta, tehát annak semmi köze nincs a második világháború alatt tanúsított hivatali magatartásához. Nevezettet végül egyhangúlag igazolták,

103 A szolgálati hely elhagyása A tisztviselői igazolások alkalmával a benyújtandó nyilatkozat egyik fontos kérdése a szolgálati hely elhagyására vonatkozott. Megítélése súlyos volt, mert a hivatalnoknak mindenképpen kötelessége volt kitartani a szolgálati helyén, biztosítva ezáltal a mindennapi élet zavartalan menetét. A későbbi rendelkezés szerint, ha a közalkalmazott szolgálati helyét egyéni kényszerhelyzet nélkül elhagyta, és a Duna-Ipoly vonaltól, tehát a korábban érvényes államhatártól nyugatra lévő területre menekült, esetleg Németországba, illetve németek által megszállt más országba távozott, állásvesztéssel kellett büntetni. Felmentést csak az jelenthetett, ha bizonyítást nyert, hogy az elhurcolt magyar javak védelme miatt hagyta el szolgálati helyét. Ezt a nyugatról hazatért deportáltak kormánybiztosa által kiállított igazolással lehetett bizonyítani. A lakhely, illetve szolgálati hely elhagyása, gyakorlatilag a fejvesztett menekülés a közeledő ismeretlen elől, szinte az egész lakosságra általánosan jellemző volt. 102 PML XXI. 4-a. 105/1945. II. Központi Igazoló Biz. jkv. 1945. május 30. 101 PML XXI. 4-a. 105/1945. I. Központi Igazoló Biz. jkv. 1945. június 8. 205