Tanulmányok Pest megye múltjából - Pest Megye Múltjából 11. (Budapest, 2006)

BALÁZS GÁBOR: A közalkalmazottak igazolása Pest-Pilis-Solt–Kiskun vármegyében a második világháború után

A KÖZALKALMAZOTTAK IGAZOLÁSA... hadisegélyért folyamodott, azzal „brutálisan bánt". A nyilasoknak mindent megengedett. Az igazolóbizottság rendkívül súlyosan ítélte az igazolás alá vont háború alatti magatartását, és megfosztotta állásától. A határozat ezen felül még azt is leszögezte, mivel bűncselekmény látszik „fennforogni", az ügyet a Népügyészséghez kell áttenni." Baky László államtitkár írta 1944. április 7-én azt a titkos rendeletet, amely a hatóságok feladatává tette a zsidók lakhelyének kijelölését. A rendeletet többek között az alispánok, csendörkerületi parancsnokságok, valamint a budapesti és vidéki rendőrfőkapitányságok kapták. A rendelkezés értelmében a zsidók összegyűjtését a területileg illetékes rendőrségnek és a Magyar Királyi Csendörségnek kellett elvégezni. Szükség esetén a csendőrségnek városokban a rendőrség számára karhatalmi segélyt kellett nyújtani. A német biztonsági rendőrség, amint a rendelet leszögezte, tanácsadó szervként a helyszínre kiszáll, a velük való zavartalan együttműködésre különös súlyt kell helyezni. A titkos rendelkezés tartalmazta azt is, hogy a vármegyei törvényhatóságok azonnal kötelesek a zsidók számarányához viszonyítva a megfelelő helyen és számban gyüjtőtáborokat létesíteni, amelyek helyét a közbiztonsági államtitkárnak be kell jelenteniük.

100 A rendőrhatóságok feladata volt minden településen, ahol megfelelő számú zsidó élt, a zsidó épületek kijelölése. A gyüjtőtáborokba csak az „állambiztonsági szempontból veszélyes " zsidókat kellett elhelyezni, a többiek számára zsidó házakat kellett kijelölni. Előírás volt továbbá a hatóságok számára az is, hogy a zsidó épület céljára azokat az ingatlanokat kell kijelölni, ahol a zsidók jelentősebb számban laktak. Ezekből az ott lakó nem zsidó származásúakat a rendőrhatóságnak a zsidók által kiürített hasonló értékű és bérű lakásokba a megfelelő területrészen végrehajtott tisztogatási akció befejezését követő 30 napon belül kellett beszállásoltatni, hogy a gyűjtőtáborokból kihelyezett zsidókat a zsidó épületekben majd azonnal el lehessen helyezni.

101 A gettó-rendeletet követően alig öt nappal Baky László államtitkár a „zsidók lakásának igénybevétele" tárgyában kiadott rendeletében hangsúlyozta, hogy „egyetemleges fontos érdekek fűződnek ahhoz, hogy a nemzetnek a hátországban folytatott küzdelmében a Magyar Királyi Csendőrség alakulatai és ráutalt tagjai az elhelyezési gondoktól mielőbb mentesüljenek", ezért a csendőrség által benyújtott lakásigénylések „első sorba veendők". A zsidó ingóságok iránt is több ezer kérelem érkezett a polgármesteri hivatalokba, melyek közül a bombakárosultak kérvényeit részesítették előnyben. Az igazolás alá vontak közül is akadtak olyanok, akik ezzel védekeztek. Többek között egy vármegyei kisegítő is, aki arra a kérdésre, hogy hogyan költözött be zsidó lakásba, előadta, hogy mint bombakárosult addig kényszerült zsidó lakásban 99 PML XXI. 4-a. 105/1945. I. Központi Igazoló Biz. jkv. 1945. július 3. 100 Magyar Országos Levéltár K 27 Minisztertanácsi iratok 139. cs. 1944. Részlet az 1944. április 7-én kiadott - Baky László államtitkár által aláírt - 6161/1944. (titkos) BM rendeletből, melynek tárgya a "Zsidók lakhelyének kijelölése". (Lásd.: Út a Holocausthoz. A zsidó tanácsok és a közigazgatás. Rubicon. 199574. szám) "" MOL K 27 Minisztertanácsi iratok 139. es. 6161/1944. 204