Tanulmányok Pest megye múltjából - Pest Megye Múltjából 11. (Budapest, 2006)

BALÁZS GÁBOR: A közalkalmazottak igazolása Pest-Pilis-Solt–Kiskun vármegyében a második világháború után

BALÁZS GABOR Az internálás alatt álló Dibusz Sándor rákosszentmihályi vezetöjegyzö képviseletében felesége jelent meg. Az igazolás alá vont nem került előállításra, bár szabályos idéző levelet intéztek az internáló tábor parancsnokához. Nevezettet nyilasnak, németbarátnak bélyegezték. Megjelent felesége az ő védelmében becsatolta Medgyes Gyula kanonok plébános, továbbá Makovecz Mihály és társai nyilatkozatát. Ilyen módon akarta bizonyítani, férje semmilyen módon nem sértette meg a fennálló rendet és nem volt németbarát. Kiderült a becsatolt iratokból, hogy a nyilasok uralomra jutása után a vezető jegyzőt letartóztatással fenyegették meg. Bizonyítást nyert továbbá az is, hogy az igazolás alá vont a rákosszentmihályi zsidókkal szemben is messzemenő jóindulatot tanúsított. A megjelent tanú kiemelte, hogy a kaszinóban is, ahol elnökként működött, a tisztikart úgy választották meg, hogy „vallási és társadalmi különbség nélkül mindenki jól érezte magát a Kaszinóban". A Szálasi-kormány uralomra jutása után kitette a Kaszinóból a fontos szerepet játszó nyilasokat, és választmány útján leszavaztatta őket, aminek következtében a nyilas tagok a kaszinóból kilépni kényszerültek. A másik tanú, aki a községházán a zsidó ügyek előadója volt, hangsúlyozta, hogy nevezett nagyon megértő volt a zsidókkal. Ennek alátámasztására azt az esetet hozta fel, amikor a kofák nem akarták időben kiszolgálni a zsidó származású személyeket. Ekkor a vezetöjegyzö az árusokat magához rendelete, és utasította őket a kiszolgálásra. Amikor a rákosszentmihályi zsidókat a békásmegyeri gettóba vitték, élelmet adott nekik. Végül a tanú saját véleményét kifejtve azt mondta, hogy megítélése szerint az igazolás alá vont elfogásának más oka nem lehet, mint személyes boszszú. A vezető jegyzőt egyhangúlag igazolták. A bizottság továbbá megkereste az internáló parancsnokságot és a BM-et, hogy az internálást szüntessék meg.

97 Az egyik községi főjegyzőt egészségügyi okok miatt az év júniusától nyugdíjazták. Mint leszögezte, nem tud németül, és magát magyarnak vallja. Állásáról nem mondott le, azzal védekezett ugyanis, hogy különben nem tudta volna eltartani családját, majd hozzátette, hogy „a zsidókat a csendőrség internálta. " Elismerte azonban, hogy „az 1944-ben kiadoti rendeleteket végrehajtottam, mert kötelességem volt." Amiatt, hogy nem kísérelt meg vezető állásban segítséget nyújtani a szerencsétleneken, nyugdíjazták.

98 Egy másik hivatalnok, egy községi aljegyző ugyanazzal védekezett, mint általában a legtöbb, az államigazgatásban dolgozó, akit törvénytelen utasítások végrehajtása miatt vádoltak meg. A bizottság előtt azt mondta, hogy „felülről történt minden intézkedés", és emiatt az ő szerepe abban merült, ki, hogy azokat végrehajtotta. A megjelent pilisvörös vári kereskedő mint tanú elpanaszolta, hogy 1942-ben zsidó születésüként rádióhallgatás ürügyén internálni akarták. A súlyos, hathónapos internálást állítása szerint az aljegyző kezdeményezte. Végül két év internálást kapott. A panaszos elmesélte azt az esetet, amikor 1942 telén az igazolás alá vont hivatali hatalmával visszaélve kirendelte a zsidókat az elöljáróság elé havat söpörni, meg is fenyegette a szerencsétleneket: "ha nem dolgoznak rendesen, internáltatni fogja őket". Közismert volt a településen, hogy ha valaki kérelemmel fordult hozzá, például PML XXI. 4-a. 105/1945. 1. Központi Igazoló Biz. jkv. 1945. november 20. PML XXI. 4-a. 105/1945. I. Központi [gazoló Biz. jkv. 1945. július 3. 203