Tanulmányok Pest megye múltjából - Pest Megye Múltjából 11. (Budapest, 2006)
BALÁZS GÁBOR: A közalkalmazottak igazolása Pest-Pilis-Solt–Kiskun vármegyében a második világháború után
A KÖZALKALMAZOTTAK IGAZOLÁSA... A hivatalnokok tehát igen gyakran védekeztek azzal, hogy jóindulattal bántak a zsidókkal. Az egyik szolgabíró - aki korábban a Szentendrei járásban, aztán az alispáni központban, majd végül a Budakörnyéki járásban teljesített szolgálatot kihágása előadóként és rendőri büntetöbíróként - a maga védelmében előadta, hogy ő soha nem nézte, ki zsidó és ki keresztény, ítéleteit mindig részrehajlás nélkül hozta meg. Ennek bizonyítására elmesélte azt az esetet, amikor 1944 májusában a pesthidegkúti csendőrség egy zsidó férfit és nőt kísért be, mert nem viseltek sárga csillagot. Ekkor a fennálló rendeletek értelmében internáltatnia kellett volna őket, ő azonban csupán 500-500 pengőig terjedő büntetést szabott ki rájuk annak ellenére, hogy a büntetés maximuma 6000 pengő is lehetett volna. Végül a vármegyei altiszttel hozatott mindkét zsidó embernek sárga csillagot, nehogy az utcára kerülve újabb zaklatásoknak legyenek kitéve. A bizottság egyhangúlag igazolta. 9 "' A rendelkezések közetlen végrehajtói közül sokan tehát, mint láttuk, annak köszönhették igazolásukat, hogy emberséget tanúsítottak, és nem tartották be a szigorú szabályokat. Egy községi segédjegyző részvétele a zsidótörvények végrehajtásával kapcsolatban abban állt, hogy a hátramaradt zsidó vagyonokat neki kellett leltároznia. Kérte Pfeifer Ede meghallgatását, akinek üzletét annak idején szintén ő leltározta. Pfeifer Ede tanú kijelentette, hogy először akkor találkozott az igazolás alá vonttal, a községi segédjegyzövel, amikor az kijött két kisbíróval azért, hogy az üzletet lezárja, majd pedig akkor, amikor a leltározásra került sor. Tudomása szerint erre szigorú előírások voltak, de a segédjegyző elég engedékenynek bizonyult. Megengedte például, hogy a háztartása részére néhány dolgot elkülöníthessen, neki köszönhette a tanú édesanyja, hogy a gettóba 94 egy kis pénzt is tudott magával vinni. A kérdésre válaszolva elmondta, hogy a segédjegyző nem részesült ezért anyagi ellenszolgáltatásban. Végül azért elismerte a tanú, hogy egy pipereszappant küldött a feleségének. Bár ez feltehetően némileg beárnyékolta az igazolás alá vontról kialakult képet, a községi segédjegyzöt mégis egyhangúlag igazolták. 95 ,, Személy es tapasztalatból állíthatom, hogy az igazolás alá vont tiszti becsületének veszélyeztetésével bánt a zsidó munkaszolgálatosokkal" - mondták a bevonulási központ alosztályparancsnokáról. A megjelent tanúk vallomásából ezen kívül kiderült még, hogy "nem tűrte a keretlegények túlkapásait. " Rajta keresztül kaptak leveleket és adományokat, ami akkor szigorúan tiltva volt. Szintén mellette szólt, hogy a tanúk elbeszéléséből kiderült: a Szálasi-kormány alatt az igazolás alá vontat elhurcolták. Markovits Eleket egyhangúlag igazolták, sőt ezen felül dicséretét is kifejezte neki a bizottság. 96 M PML XXI. 4-a. 105/1945. II. Központi Igazoló Biz. jkv. 1945. május 16. 1)4 A gettó-rendelet április 28-án jelent meg. A helyi vezetők április 29. és május 5. között mindenhol megtették az első lépésekel a zsidók lakhelyének kijelölése érdekében. Majdnem mindegyik városban a polgármesterek külön vezetőt jelöltek ki a zsidó ügyek intézésére. A legtöbb helyen úgy döntöttek, hogy "kényelmi szempontok" nem vehetők figyelembe. így a kijelölt lakhelyeken az egy főre eső terület átlagosan 2-3 m 2 volt. 95 PML XXI. 4-a. 105/1945. II. Központi Igazoló Biz. jkv. 1945. május 30. * PML XXI. 4-a. 105/1945. 1. Központi Igazoló Biz. jkv. 1945. szeptember 29. 202
