Tanulmányok Pest megye múltjából - Pest Megye Múltjából 11. (Budapest, 2006)

HÉJJAS PÁL: Pataki Mihálynak, Rózsa Sándor elfeledett betyártársának története

HEJ J AS PAL csodafegyver, „amely se nem lő, se nem vág, mégis minden suhintása halál.''''' Érdekes, hogy később, bár több bírósági iratban található részletes leírás, leltár a betyároktól elkobzott fegyverekről, tárgyakról, ez a karikás szinte soha nem fordult elő bennük. Rózsa Sándor sem ezt használta a lagersdorfi csatában, ahol az általa megölt 12 ellenséges katona közül öttel pisztollyal, héttel karddal végzett. Lehet, hogy csak a legenda világában használták csodafegyverként a „karikás^-t. Történelmi munkákban az olvasható, hogy elég színes társaságot sikerült Rózsának összegyűjteni a Csongrád és Csanád megyei csikósokból, pásztorokból, és többnyire rablóbandaként említik őket még a saját oldalon is. „A Magyar nemzet hadtörténelme" című munkában az áll róluk, hogy „mindmegannyi erős, bátor és szép hetyke legény, mindegyik l-l típusa a valódi magyar bicskás betyárnak.'''. Évekkel később, 1858. június 11-én, amikor a budai törvényszék őrizetében kihallgatták a betyárvezért, csapatának létszámát 80-90 főben szabta meg, és emlékezetből a tagjai közül az alábbiak nevét mondta a jegyzőkönyvbe: Rózsa András (az öccse), Rózsa Jakab, Rózsa István, Veszelka Imre, Bennák József, Sántha Pál, Kis Imre, Szabó János, Balog Pali, Veszelka Antal, Veszelka Jóska, Enygí István, Ördög Jóska, Matoly Jancsi, Sánta Pali, Huszta János, Fatsu Mihály, Vér Jóska, Szekeres Gyula, Enygi Imre, Sutka Pali, Kotza Gyuri, Bennák János. Az egyetlen - nem is túl jelentős - ütközet, amelyben a betyárcsapat részt vett, a Strázsa (Lagersdorf) melletti csata volt. A Damjanich vezette 5000 fős magyar csapat 1848. november 9-én mindössze néhány halott és sebesült árán vívta ki a szerbekkel szemben a győzelmet, és megsemmisítette a temesöri szerb tábort. Rózsa és emberei egybehangzó vélemény szerint vitézül harcoltak, a vezér egymaga 12 ember ölt meg. Damjanich egyik hivatalos jelentésében elismeréssel írt a csapat harctéri sikeréről, aminek eredményeképpen a honvédelmi bizottmány megerősítette a Rózsa számára adott amnesztiát.'

0 Ebben alaptalannak minősítette a bizottmány azokat a vádakat, amelyekkel a lagersdorfi csata után megvádolták őket. Pedig a vádak igazak voltak. Sajnos, a csatát követően rögtön visszatértek régi foglalkozásukhoz, fosztogattak és raboltak. Alig múlt el a csatazaj, egy óra eltelte után máris 1800 juh, 402 marha, 53 ló, 63 sertés volt a zsákmányuk. A következő napokban tovább folytatták a környéken a rablásokat, többször katonai akcióként tüntetve fel azt. Perla és Oresica szerb településeken - megbosszulandó, hogy onnan a lakosok az átvonuló csapatainkra tüzeltek - az általuk elkövetett megtorlással messze túllőttek a célon. Húsznál több embert kivégeztek, valamint a falvak lakosait ki is rabolták. Vetter tábornok a kegyetlenkedés miatt összeszólalkozott Damjanichcsal, aki próbálta védeni Rózsát, de ő is örült, amikor sikerült a csapatot Asbóth dandárához átküldenie, akinek éppen jól jött egy lázongó oláh falu - Ezeres - lakóinak megrendszabályozásánál. A szabadcsapat feladata a lázongók vezéreinek elfogása és fegyvereik begyűjtése volt. Ezzel szemben Rózsa legényei a büntetöexpedíció során vérfürdőt rendeztek, harminchét embert végeztek ki, a pópát háttal ültették a lóra, és úgy hajkurászták, majd az egész falut 2!i Gracza György: Az 1848-49-iki magyar szabadságharc története. III. kötet, Budapest. 1894. 114. o. 2

'' Bánlaky József: A Magyar nemzet hadtörténelme. 21. kötet, Magyarország 1848/49. évi függetlenségi harcának katonai története. Budapest, 1928. In: Arcanum DVD 3. 152399. r. '" A honvédelmi bizottmány 5683/c. számú hirdetménye 1848, december 15-én kelt Budapesten. 141