Tanulmányok Pest megye múltjából - Pest Megye Múltjából 11. (Budapest, 2006)

HÉJJAS PÁL: Pataki Mihálynak, Rózsa Sándor elfeledett betyártársának története

PA TA KI MI HA L YNA K, ROZSA SA NDOR

... kirabolták. Rózsa sem bírt már a megvadult legényeivel, akik ezt követően egyre inkább rettegésben tartották a környék falvait. Rablásaiktól egyaránt szenvedett barát és ellenség. A környék vezetői kérték a honvédelmi bizottmányt, valamint a kormánybiztost, hogy oszlassák fel ezt a ^siványcsapaC-o\, és szabadítsák meg a vidéket ettől az „átkos segítségtől. ' Akkora volt a felháborodás a kilengések miatt, hogy elkerülhetetlenné vált az elbocsátásuk, és Asbóthot is elmarasztalták az események miatt. A feloszlatásra azonban már nem került sor, mert karácsony közeledtével a csapat magától szétszéledt. Ezt követően vonták Rózsát felelősségre, de végül a már fentebb említett december 15-i honvédelmi bizottmányi határozat tisztázta személyét. Kossuth megtartotta ígéretét, a betyárvezér elnyerte az annyira óhajtott amnesztiát. Hogy hátralévő éveit mégis örökös üldözések között, illetve börtönben töltötte, annak volt köszönhető, hogy mégsem maradt meg a becsületes élet talaján, ott folytatta, ahol a szabadságharc előtt rövid időre abbahagyta. Kossuth még ezt követően sem mondott le véglegesen Rózsa alkalmazásáról, hanem már 1848. december 23-án Egressy Gábor kormánybiztosnak javasolta, hogy Rózsát 50 legénnyel két hónapra a Bakony tájékára küldjék, hogy ott egy szabad gerillacsapat keretében zaklassák az ellenséget, mert „a haza jelen helyzetében a guerilla csapatok szükségeltetvén mindenütt":" Szorult helyzetben volt az ország, a kormány készült elhagyni a fővárost, a hadiszerencse is elpártolt tőlünk. A dologból nem lett semmi, Rózsa és zsiványai a lagersdorfi ütközetben való részvételükkel és az azt követő portyáikkal befejezték a szabadságharcban való, hosszúnak nem mondható szereplésüket. Nem rajtuk múlt, hogy ez a szerep hamisan, jócselekedetekkel teleaggatva, népszerű íróink müveiben tovább élt, s így került kitörölhetetlenül a köztudatba. Közbiztonság 1848 után Egy elbukott forradalmat követően, egy ideig, bármilyen reménytelen is az újrakezdésben bízni, a hatalommal való szembehelyezkedés, „kuruckodás" természetes jelenség. Az élet minden területén kimutatható volt ez az ellenállás, a társadalmi érintkezés leghétköznapibb formáiban is divat volt dacolni az idegen elnyomókkal, illetve hazai segítőikkel. Rövid ideig még a törvénytelen cselekedetek is kaphattak nemzeti színezetet, s ez ideig-óráig segítette a puszták törvényen kívülre taszított, pandúrok és zsandárok által üldözött vándorait. Idővel azonban a helyzet normalizálódott, az embereknek szükségük lett a nyugodt, biztonságos életre, és aki nem alkalmazkodott a megváltozott viszonyokhoz, azzal került szembe, akik korábban a biztos búvóhelyet nyújtották számára. A betyárok immár sarcolóivá váltak a puszták népének, s még a maradékát is elvesztették a korábbi tekintélyüknek. 11 Gracza, 120. o. 12 Kossuth Lajos összes munkái. XIII. kötet, Budapest, 1951. 862. o. 142