Tanulmányok Pest megye múltjából - Pest Megye Múltjából 11. (Budapest, 2006)

HÉJJAS PÁL: Pataki Mihálynak, Rózsa Sándor elfeledett betyártársának története

PATAKI MIHÁLYNAK, ROZSA SÁNDOR... többnyire kaptak is. Olyan nagy volt az emberekben a félelem az igazi rablóktól, hogy ezek az álbetyárok is megéltek belőle. Érthető tehát, hogy az írók gyakran szerepeltették írásaikban a betyárokat, és színes történetekbe ágyazták tetteiket. Az igény nagy volt a véres történetekre, és a szerzők csak kiszolgálták a közönséget. Az olcsó és népszerű kiadványok hatalmas példányszámban jelentek meg, és rövid idő alatt elfogytak. Jól példázza ezt, hogy Bogár Imre 1862. július 19-én történt kivégzését követően két hét múlva már piacon volt egy ponyvafüzet (Iß. Bogár Szabó Imre elhíresedett rablónak életleírása és halála), amelyből egy hónap alatt 35 ezer példányt adtak el, holott egy értékes szépirodalmi alkotásból akkoriban évente 500-2000 példány kelt el.

4 E tanulmány egy olyan betyár történetét dolgozza fel, akit nem ismer a nagyközönség, de még a témával foglalkozó szakemberek előtt is ismeretlen maradt. Pedig Pataki, másként Ballangó Mihály, alias Kiss Bácsi a szó klasszikus értelmében „igazi" betyárnak tekinthető. Mint látni fogjuk, életútja, betyárrá válása „szokásos": paraszti gazdálkodás, néhány kisebb, mondhatni „hagyományos" pusztai bűneset, börtön, nehéz újrakezdés, csavargás. Bizonyítottan részt vett - Rózsa Sándor szabadcsapatának tagjaként - a szabadságharcban. Onnan a barátságuk, amely a szabadságharc bukása után sem szakadt meg, sőt, közös bűncselekményeket követtek el. Ez a kapcsolat szoros, évekig tartó, és az életút is hasonló. Közel egy időben, azonos területen tevékenykedtek. Hosszú, szabadon eltöltött évek után közel egy időben kerültek a törvényszék elé. Mindkettőt Szeged környékén kapták el, majd mindketten a fővárosba kerültek. Mindkettőt halálra ítélték, de itt már szétválik pályájuk. Patakin végre is hajtották a halálos ítéletet, Rózsa Sándor azonban kegyelmet kapott. Pataki cselekedeteinek megértéséhez szükséges röviden bemutatni a téma körül kialakult nézeteket, hiedelmeket, magát a könyvtárnyi irodalommal rendelkező betyárfolklórt; néhány ismert betyártörténetet, illetve azok korabeli fogadtatását; a pusztán élők kiszolgáltatott helyzetét, üldözők és üldözöttek kegyetlen adok-kapok harcát; nem utolsó sorban pedig elemezni az irodalmi alkotások által az utókor számára megrajzolt betyárképet. Segítette a munkát az akkori törvényszékek megmaradt iratanyaga, a tárgyalások jegyzőkönyvei, a csendörségek jelentései, a károsultak tanúvallomásai. Megannyi hiteles korabeli bizonyíték a betyárok mindennapjairól, rablásairól, kegyetlenkedéseiről, az elfogásuk pontos leírásától a kivégzésük menetét és a hóhér szakértelmét rögzítő törvényszéki jegyzökönyvekig. Amennyiben az így megrajzolt kép eltér a nagyközönség által ismert romantikusabb és ezáltal tetszetősebb betyárképtöl, az a levéltárakban őrzött dokumentumoknak köszönhető. A betyár íróink közül Jókai és Móricz betyár-ábrázolása volt a legnagyobb hatású, övék a legnagyobb szerep a romantikus, sok szempontból hiteltelen, hamis kép kialakításában. 4 Ezek a ponyvafüzetek többnyire a Bucsánszky nyomdában készültek, és rendkívül népszerűek voltak. (Küllős Imola: Betyárok könyve. Budapest, 1988. 119. o.) 132