Tanulmányok Pest megye múltjából - Pest Megye Múltjából 11. (Budapest, 2006)
HÉJJAS PÁL: Pataki Mihálynak, Rózsa Sándor elfeledett betyártársának története
HEJJAS PAL Németh László részletesen elemzi a móriczi szemléletet, s a Rózsa Sándorról tervezett trilógia megjelent két kötetét. 5 Jelentőségében ezeket a késői Móricz müveket eposzként előrébb helyezi az erdélyi trilógiánál is, amelyeket történelmi regénynek aposztrofál. Úgy látja, hogy Móricz sikeresen kutatja a falut, és a miértre keresi a választ, amikor a betyárság kialakulását vizsgálja. Azt az örök jobbágysorsot, amelyből csak erőszakkal lehet kitörni, mert a fölfelé vezető út el van zárva előlük. Nem Rózsa Sándor történeteire helyezi a hangsúlyt, hanem arra a jobbágysorsra, amely kitermeli a Rózsa Sándorokat. Németh László szellemes hasonlattal él, amikor arról ír, hogy Móricz gyertyául használja a betyárt, azzal világít le a legmélyebb népi sorba. A betyárcsináló jobbágynyomor hangsúlyozása természetesen sok igazságot rejt, de mindent felülíró mentő körülménynek beállítani helytelen. Különösen akkor, amikor neves betyáraink viselt dolgait jól ismeri a történettudomány, s így nehéz az egész jobbágyság kilátástalan helyzete mögé bújtatni - megértve, megbocsátva - a bűnös tetteiket. Egy történelmi tanulmány csak a meglévő dokumentumokból indulhat ki, az általa bemutatott eseményeknek a valóságot kell tükrözni. A szárnyaló fantázia nem pótolhatja az iratok szárazabbnak tűnő mondandóját. A tudományos munka kevésbé olvasmányos, mint egy szépirodalmi alkotás, viszont tényszerű, s egy olyan mozgalmas életet élő személynél, mint Rózsa Sándor, még a valóság is izgalmas lehet. Móricz ismerte a híres betyár családi indíttatását, 6 valamint első lépéseit a bűn útján. Ennek ellenére hamis képet rajzolt az olvasó elé, amennyiben a körülmények kényszerítő erejével magyarázta a becsületes út elhagyását. Nála Rózsa első ballépése jó és nemes ügy érdekében történt, amennyiben az öccsének ment el lovat „szerezni", hogy azzal a testvére a szegedi méneshez, „a pusztai emberek mennyországába'''' bejusson. 7 A valóságban Rózsa első rablása sokkal prózaibb. Társaival két tehenet rabolt el - fegyverrel - a halasi határban, amiért másfél évi börtön és 150 botütés lett a jutalma. Móricznál a tehéntolvajból lovat szerző pusztai hős lesz, aki ezzel a „minőségjavítással" inkább alkalmas lehetett arra, hogy a nép félelmet nem ismerő hőseként, packázva a vármegye uraival, harcolva az urak szolgálatában álló pandúrokkal, igazságot osszon a puszták népe között. Igaz, ökörtolvajként indulva kevésbé lett volna alkalmas a misztikus regényhős szerepére. Az állatlopáson belül a marhalopás és a lótolvajlás között minőségi különbség volt, mivel ez utóbbit nem egyszerűen haszonszerzés miatt, orgazdáknak való eladás céljából tulajdonították el. Saját célra, vagy ajándékként hasznosították, s mint egyedüli közlekedési eszköz a pusztán, sokszor egy jó ló az életüket menthette meg. Mivel a lovakat többnyire ingyen szerezték, és a jobbakat maguknak tartották meg, nem csoda, ha azokkal gyorsabbak és erősebbek voltak üldözőiknél. A vármegye nem drága lovakkal látta el pandúrjait, azok mindenből - ruházat, fegyverzet - az olcsóbbat kapták. 5 1941: Rózsa Sándor a lovát ugratja; 1942: Rózsa Sándor összevonja a szemöldökét. 6 Rózsa Sándor 1813. július 16-án. Szegeden született. Már az apja is - Rózsa András - ismert lótolvaj volt, akit az egyik rablás alkalmával agyonütöttek. Anyja neve Kántor Erzsébet. Rózsa iskolába nem járt, írniolvasni nem tanult meg soha. 7 Németh László összes müve; Két nemzedék - Tanulmányok; A kritikus búcsúja; Rózsa Sándor eposza. In: Arcanum DVD 2. 732079. r. 133
