1956 Pest megyében II. - Pest Megye Múltjából 10. (Budapest, 2006.)
III. Válogatott szemelvények a járási, városi, és községi iratokból - 8/b. A Ráckevei Járási Tanács VB-elnökének beszámolója 1957. május 4.
III. VÁLOGATOTT SZEMELVÉNYEK A JÁRÁSI, VÁROSI, ÉS KÖZSÉGI IRATOKBÓL sem, hogy gyalázza, ocsmárolja az egész szocialista tábort és főképp a Szovjetuniót, akinek köszönheti az egész magyar nép a felszabadulását, szabadságát, függetlenségét. Azok a jelszavak, amelyek ebben az időben elhangoztak, mást nem jellemeztek, csak *igaz* [hazug] szabadságot, *igaz* [hazug] függetlenséget, önállóságot, *amelynek hátterében erre biztosíték a nyugatra való támaszkodás és főképpen az Egyesült Államokra. Rendfenntartás szempontjából pedig az ENSZ csapatok.* [Függetlenséget és szabadságot csak a tőkéseknek, volt földbirtokosoknak akartak és szabad teret a kizsákmányolásnak. J Ha taglaljuk, hogy mi is történt, elsősorban azzal kell kezdeni, hogy október 23. nem is október 23-án kezdődött, hanem jóval korábban, és magában október 23-án az idézőjelben tervezett békés felvonulás a Bem-szobor előtt csak ürügy volt, illetve kellő alkalom arra, hogy fegyveresen támadhassák meg a Magyar Népköztársaság államrendjét. Amikor a Politikai Bizottság 180 1956. okt. 23-án elzárkózott ezen felvonulás elől, akkor az ország eddig úgy ismert színe-java, a híres költök, írók küldöttségileg mentek a Politikai Bizottság elé és szavatosságot vállaltak az iránt, hogy semmiféle bomlasztó megnyilvánulások ezen a felvonuláson nem fognak történni. A Politikai Bizottság vezetői, bízván ezekben a személyiségekben, hozzájárultak a felvonuláshoz, 181 *és még magában a Bem-szoborig a felvonulás normális körülmények között zajlott le, ahol igen sokan becsületes, államunkhoz hű, pártunk tagjai, pártonkívüliek is részt vettek, majd csak később, az esti órákban egyes csoportok megnyilvánulásai kezdték a zavarkeltést, ahol soviniszta nacionalista párt- és kormányellenes jelszavakat kezdtek hangoztatni.* [Az egész felvonulás csak ürügy volt, hogy leplezzék céljaikat, megtévesztettek igen sok becsületes embert, akik részt vettek a felvonuláson.] Mindinkább súlyosbodott a helyzet a Bem-szobortól a Parlament elé vonuláskor, amikor már teljes egészében olyan követelésekkel álltak elő, amely teljes egészében megengedhetetlen volt. Követelték a párt és kormány vezetőinek a leváltását, tömegszervezetek feloszlatását, valamint követelték Nagy Imrének a Minisztertanács élére való állítását. Ez alatt az idő alatt ugyanakkor a rádiónál, a józsefvárosi telefonközpontnál, a Szabad Nép nyomdájánál fegyveres csoportok támadtak meg és foglaltak el egyes helyeket, a fegyverraktárt megtámadták, mindazokat a fontos gócokat, amely egy állam életében fő eszközként fontosak. Ezek a tények igazolják, hogy már ebben az időben is világosan megmutatkozott, hogy nem forradalom az, ami Magyarországon kirobbant, hanem ellenforradalom, mert mindazokat a fontos objektumokat igyekeztek az ellenforradalmárok fegyveresen kézre keríteni, amely egy ország politikai hatalmának gyakorlásához nélkülözhetetlen feltétel. Nagy Imre, mint a Minisztertanács elnöke, ebben az időben elismerte, hogy ezek a fegyveres támadások az egész ország rendjének megdöntésére irányulnak és ellenforradalomnak, ellenforradalmi megmozdulásnak bélyegezte ő maga is, és ennek értelmében egyezett bele, hogy a Szovjetunió hazánkban tartózkodó fegyveres alakulatait a Varsói Szerződés értelmében segítségül hívjuk. Ezen tények alapján adta ki a statáriumot, a fegyveres csoportok és az ország rendje felforgatói ellen. 180 A Politikai Bizottság (PB) a szovjet befolyás alatt működő kommunista pártoknak, így az MDP-nek is a legmagasabb szintű irányító szerve volt. Jóllehet a párr legfontosabb szerve elvileg a Központi Vezetőség (KV) lett volna, a lényeges döntések a PB-ben születtek meg, és innen kerültek a KV, illetve a pártkongresszus elé. 181 12.53-kor a Kossuth Rádió) ismertette a belügyminiszter közleményéi, amely a tervezett tüntetést betiltotta. 14-23-kor mégis engedélyezte a tüntetést. 1 185
