1956 Pest megyében II. - Pest Megye Múltjából 10. (Budapest, 2006.)
III. Válogatott szemelvények a járási, városi, és községi iratokból - 8/b. A Ráckevei Járási Tanács VB-elnökének beszámolója 1957. május 4.
III. VÁLOGATOTT SZEMELVÉNYEK A JÁRÁSI, VÁROSI, ÉS KÖZSÉGI IRATOKBÓL A későbbi napokban, október 27-e és 28-a között azonban már más véleményen volt és teljes egészében az ellenforradalmárok, a nyugaton lévő magyar reakciós csoportok, a nyugati tőkés körök érdekeit támogatta és az ország, a magyar nép, a párt árulójává vált. Megtagadta azokat az intézkedéseket, amivel saját maga is egyetértett a Politikai Bizottságon belül, hogy internacionalista segítséget kértünk a Szovjetuniótól, valamint hogy halált mondott ki mindazokra, akik fegyveresen támadják a magyar állam rendjét és nyugalmát. Ebben az időben már úgy lehet mondani, hogy a párton belül még egy Politikai Bizottságot alakított, ahol csoportjával Losonczyékkal együtt állandó összeköttetésben voltak és tárgyaltak Dudásakkal és Maléterrel, 182 valamint nyugati rádiók 183 és belföldi kapitalista tőkés követségek beosztottjaival. Követelték a Politikai Bizottságon belül - csoportjával együtt - hogy a pártot oszlassák fel, mivel a Politikai Bizottságon kívül a városban egy új kommunista pártot akarnak alakítani. Ebben az időben már nemzeti forradalomnak keresztelték az eseményeket, hogy ezáltal még inkább a tömegek bizalmát maguk mellé állítsák. Október 30-án, amikor fegyverszünetet kértek a mindkét oldalon harcolóktól [tintával írva] megállapodtak a szovjet csapatokkal, hogy ők vonuljanak ki Budapest területéről, amit járásunk lakossága is igazolni tud, hogy kivonultak [tintával írt olvashatatlan bejegyzés] ugyanakkor Nagy Imréék ezt arra használták fel, hogy a nemzetőrséget mondták ki a rend fenntartójának, amely nemzetőrség túlnyomó részben fegyencekből, huligánokból, volt horthysta katonatisztekből tevődött össze. 13 és fél ezer fegyencnek adtak kezébe fegyvert, akik ebben az időben szabadultak ki a börtönökből, akik a nemzetőrség fegyveres tagjai lettek. Ebben az időben vette kezdetét még fokozottabban a kommunisták, a becsületes, pártunkhoz és államunkhoz hű pártonkívüliek, a rendőrség, az államvédelmi hatóság bátor és hős katonáink meggyilkolása, megkezdték a gyújtogatásokat, a pártházak rombolását, az áruraktárak és üzletek fosztogatását, az üzemek, a közlekedés megbénítását. A meglévő dokumentumok és jegyzőkönyvek igazolják, hogy milyen szégyenletes határozatokat hoztak ebben az időben a Minisztertanácson belül, ahol határozatba hozták, hogy Nagy Imre és Tildy Zoltán 184 felkeresi az ENSZ vezérkarát és segítséget kér Magyarország megszállására, ugyanakkor Losonczy Gézát megbízták azzal, hogy utazzon Varsóba és bontsa fel a Varsói Szerződést, valamint határozatot hoztak arra, hogy Tildy Zoltán vezetésével, az ő javaslata alapján, egy új kormányt kell alakítani, majd a következő az volt, hogy az MDP vagyonát teljes egészében fel kell osztani az újonnan alakult pártok között, amelyeknek a száma 30 felé tartott már ebben az időben. Letartóztatták Dobi István elvtársat, az Elnöki Tanács elnökét, hasonlóképpen Apró Antal 185 elvtársat is le akarták 182 Maiéter Pál (1917-1958) 1956 november 2-án Nagy Imre honvédelmi miniszterré nevezte ki. O voll a kormány egyetlen pártonkívüli tagja. November 3-án Tökölön a szovjet hadsereg főhadiszállásán Kovács István vezérkari főnökkel és Erdei Ferenc miniszterrel együtt ő vezette a tárgyalást a szovjet csapatok visszavonulásáról és a Varsói Szerződés felbontásáról. A Nagy Imre-perben halálra ítélték. Nagy Imrével és Gimes Miklóssal egy napon hajtották végre a halálos ítéletet. 183 Értendő ez alatt főként a Szabad Európa Rádió, az Amerika Hangja (Voice of America) és a BBC Magyar Adása. 184 Tildy Zoltán (1889-1961) 1945-1946-ban kisgazdapárti miniszterelnök, majd köztársasági elnök (1946-1948) 1956. október 28-ról november 4-ig a Nagy Imre-kormány államminisztere volt. A Nagy Imre-per negyedrendű vádlottjaként a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés előmozdítása címén hat évre ítélték. 1959 áprilisában idős korára (valójában betegségére) való tekintettel szabadlábra helyezték. 185 Apró Antal (1913-1994) 1956. október 27-ről volt Nagy Imre kormányának a tagja: a Minisztertanács elnökhelyettese és építésügyi miniszter. November 2-án a tököli szovjet parancsnokságára ment, majd innen Szolnokra került. November 4-től a Kádár-kormányban az iparügyek felelőse lett, majd több mint 30 éven keresztül volt a MSZMP központi szervezeteinek tagja. t 186
