1956 Pest megyében I. - Pest Megye Múltjából 10. (Budapest, 2006)

KÉPEK JEGYZÉKE: - 2. A szovjet katonák barátkozásuk jeléül ilyen jelvényeket osztogattak a gyerekeknek Nagykőrösön a forradalom idején

ELŐSZÓ HELYETT bosszújukat (Brusznyai Árpád ítélete).

87 Kádár is szabadon engedte bosszúálló természetét, és nem csak legfőbb ellenségével, Nagy Imrével szemben. Rendszeresen visszatért ahhoz a rögeszméjéhez, hogy '56-ot horthysta katonatisztek és csendőrök csinálták, és a pártvezetést könyörtelen leszámolásra buzdította.

88 Az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottsága április 2-i ülésén kijelentette, hogy ezeket „...körmenetben kell bíróság elé állítani, halálra ítélni és kivégezni".

89 Joggal nevezhető a forradalom leverését követő időszak „bosszúálló diktatúra"nak és a „diktatórikus szocializmus restaurációjáénak.

90 A munkástanácsok elleni támadás után az értelmiségiek, írók, újságírók elleni leszámolás következett. Ok 1957 januárjában kerültek terítékre. Előzménye, hogy az írószövetség december 28-i közgyűlésén az írók nyilatkozatban

91 álltak ki a forradalom és annak céljai mellett, ezzel szembekerültek az MSZMP ellentétes értelmű határozatával. Válaszul a belügyminiszter január 18-án felfüggesztette a Magyar írók Szövetségének működését, két nappal később az újságírók szövetségét (MÚOSZ) tiltotta be. Természetesen most is együtt alkalmazták az ostorral a mézesmadzagot. Kádárék megosztó politikájának szép példája, hogy míg néhány írót bebörtönöztek, Szabó Lőrinc és Németh László Kossuth-díjat kapott 1957 tavaszán. Ezen kívül publikálási lehetőséget kínáltak a szép lassan behódolóknak.

92 Azok az írók, akik a forradalmi helyzet kialakításában 1955-56-ban elévülhetetlen érdemeket szereztek, kiszolgáltatott helyzetbe kerültek. Pedig nagy reményekkel vettek részt a forradalom előtt és alatt az írószövetségben zajló vitákon, és a sajtóban is rendszeresen hallatták hangjukat.

93 A november 2-án megjelent Irodalmi Újságban közölt cikkeket még ma is gyakran idézik, s nem csodálkozhatunk azon, hogy a forradalom bukását követően a szerzőik többségét

94 meghurcolták. Több neves író, újságíró került börtönbe, de több éves büntetésük letelte után sem publikálhattak még évekig. A rendszer bosszúálló volt, és vezetői nem felejtették el azt a tizenkét napot, amit a nemzet emlékezetéből szerettek volna végleg kitörölni. '56-os plakátokért, újságokért házkutatásokat tartottak, tilos és veszélyes volt azokat birtokolni. Kosáry Domokost 1958 júniusában azért ítélték 4 évre, mert plaká87 A diktatúra néhány megmaradt híve ezeket az ítéleteket még ma is megalapozottnak, a volt ávósok által „kivett" vallomásokat perdöntőnek ítéli. 88 Eörsi mentegeti Kádárt, és úgy véli, hogy a régi pártbürokraták Kádár visszavonulási útját vágták el azzal, hogy belezavarták a megtorlásba. Eörsi István: Emlékezés a régi szép időkre, Bp. 2006. 132. 1. 89 Gergely-Izsák im. 402.1. 90 Bihari használja ezeket a fogalmakat. Bihari im. 210-213. 1. 91 A nyilatkozatot Tamási Áron írta, címe „Gond és Hitvallás" volt. 92 Az írók, újságírók politikai szerepéről részletesen ír Standeisky Éva: Gúzsba kötve, A kulturális elit és a hatalom, Bp. 2005. 93 Különösen az Irodalmi Újságban, amely „A magyar írók lapja"-ként jelent meg, és a benne lévő cikkek miatt már a forradalom előtt a támadások kereszttüzében állt. 94 Többek között az alábbiak írtak a lapban: Illyés Gyula, Németh László, Déry Tibor, Tamási Áron, Benjámin László, Kassák Lajos, Füst Milán, Szabó Lőrinc. Ebben a számban jelent meg Illyés Gyula egyik leghíresebb verse, az „Egy mondat a zsarnokságról", amely egyetlen mondatban foglalja össze mindazt, amit a parancsuralmi rendszerről tudhatunk. Ezért is került jelen kiadványunk belső címlapjára. A verset Illyés még 1950-ben írta, de érthető okokból nyomtatásban nem jelenhetett meg a forradalom előtt. Gyakori volt akkoriban, hogy az ilyen „veszélyes" irományt még a szerzője sem merte leírni, és otthon őrizni. Fejben igyekeztek memorizálni, és így, emlékezetben megőrizni a jövőnek. Közben a vers csiszolódott, benne szavak cserélődtek, és új sorokkal egészültek ki. így volt ez ezzel a verssel is, ezért van belőle több változat. Az Irodalmi Újságban az un. 183 soros vers jelent meg, de van egy 200 soros változat is. Az eredeti - 1950-es - kézirat nem maradt fenn, csak gépelt példánya ismert. Az általunk felhasznált kéziratot Illyés 1956. október 23-án írta le - emlékezetből - Szabó Lőrincnek Miskolcon. Ott volt ugyanis Szabó Lőrincnek egy irodalmi estje, amely előtt Illyés méltatta költőtársát. A kéziratba Illyés olyan sorokat is beleírt, amelyek egyetlen nyomtatásban megjelent változatban sincsenek benne. Ezeket a sorokat Budapestre érkezve maga a szerző húzta ki, és írta át oly formában, amelyet már az 1956. november 2-i megjelenése óta ismerünk. Ennek a kéziratnak az eredetije ma is megtalálható Szabó Lőrinc írói hagyatéka között. A fentieket az író leánya, Illyés Mária elbeszélése alapján közöljük, és a kéziratot is az ő szíves engedélyével használtuk fel, amit ezúttal is köszönünk. 32