1956 Pest megyében I. - Pest Megye Múltjából 10. (Budapest, 2006)

KÉPEK JEGYZÉKE: - 1. A magyar ifjúság híres tizenhat pontja

ELŐSZÓ HELYETT Nagy Imre, a régi kommunista, még bízott a párt önmagát megújító erejében, s bízott abban, hogy a pártelnökségben helyet foglaló társai hozzá hasonlóan gondolkod­nak. El lehet képzelni, hogy az a testület, amelyben Kádár, Münnich, Apró, Szántó és Kiss Károly kapott helyet, milyen támogatást nyújtott neki a demokratikus átalakulásért folytatott harcban. Utólag sem lehet eldönteni, hogy idealizmusa, avagy vaksága volt e nagyobb. Másfél évtized a Szovjetunió poklában, és egy évtized ugyanolyan törvényte­lenségek között itthon; mindez kevés volt ahhoz, hogy a szocializmus igazi arcát meg­ismerje. A hibákat a szocializmus építésének elkerülhetetlen velejárójának tekintette. Hithű kommunista volt, tele hibás nézetekkel. Abban a szocializmusban hitt, amely csak a könyvek lapjain és az ő képzeletében létezett. Egész életében vallotta, hogy vannak „igazi" szocialisták, és egész életében bízott abban, hogy ezek az „igaziak" majd kijavítják a „tényleges" szocialisták hibáit. A valóság, bármilyen szörnyű arcát mutatta is, nem ri­asztotta el, nem tiltakozott a nap mint nap tapasztalt törvénytelenségek ellen. A magyar forradalom kellett ahhoz, hogy tisztábban lásson, hogy feladja korábbi elvei egy részét, s immár végérvényesen szakítson korábbi énjével és korábbi elvtársaival. A forradalom megtisztulást hozott számára. Lehetőséget arra, hogy kiszakítsa magát abból a közegből, amelynek - rajta kívül - egyetlen tagja sem került be a magyar panteonba. Október legutolsó napjai válaszút elé állították Nagy Imrét. És ő végre az igaz utat választotta, pedig már ekkor sejthette, hogy bukás esetén mi vár rá. Ezek a napok azonban még a remény napjai voltak, amelyben naponta kellett csatát vívnia saját híveivel is. Egy­szerre bírálta mindkét oldal. Egyesek szerint elmaradt a radikalizálódott tömegek mögött, mások szerint éppen ellenkezőleg, nem eléggé tartotta vissza a vesztükbe rohanó forrófe­jűeket. Nagy Imrét több küldöttség próbálta elérni ezekben a napokban a Parlamentben, hogy átadják számára csoportjuk követelését, programját. Egy fiatal értelmiségiekből álló csoport javaslatait október 29-én már ingerülten utasította el, mert elege lett az újabb és újabb követelésekből. Keményen megdorgálta őket: „A kormánynak megvan a program­ja, ...Eddig megyünk és nem tovább,... a forrófej űségnek egyszer és mindenkorra legyen vége,...Nem lehet tovább tűrni, hogy a kormány tekintélyét újabb és újabb követelésekkel állandóan lejárassák.. ." 46 Pedig akiket elutasított, azok a barátai voltak. Csakhogy ők nem a párttól, végképp nem a levitézlett pártvezetőktől várták a megoldást. Miként az ország felkelt népe sem, akik az egész országban néhány nap alatt átvették a települések irányítá­sát, és napok alatt létrehozták a helyi önkormányzati szerveket. Ezeket a helyi szerveket a következő napon, október 30-án a kormány elismerte le­gitimnek, és miként Nagy Imre egy aznapi rádióbeszédében bejelentette, támaszkodni akartak rájuk az ország irányításában. A vidéki városok már nem csupán a fővárosi cse­lekményeket kopírozták, egyre több helyen kezdtek önálló akciókba, és néhány helyen a követeléseik már túlmentek a budapestiekén is. Vidékről egyre több küldöttség indult Bu­dapestre, hogy a helyiek kívánalmait az ország vezetői elé tárják. Többnyire elégedetlenek voltak a kormány összetételével, egyre radikálisabb célokat tűztek ki, többpártrendszert akartak, és több helyen felvetették a Varsói Szerződés azonnali felmondását. 46 Mcray im. 215. 1. 21

Next

/
Thumbnails
Contents