1956 Pest megyében I. - Pest Megye Múltjából 10. (Budapest, 2006)

Előszó helyett

ELŐSZÓ HELYETT a Rádió ostrománál elfogott AVH-sokat még bántatlanul elengedték, ott atrocitás nem történt. Nem így a Kossuth téri mészárlást követően. Mivel AVH-s katonákat sejtettek a sortűz mögött, ezt követően az utcán elfogott ávósokat már nehéz volt megmenteni a feldühödött tömeg bosszújától. Ekkor történtek azok a fájdalmas események - közéjük tartozik a Köztársaság téri pártház immár fegyvertelen őreinek lekaszabolása (október 30.) - amelyek később állandó muníciót adtak Kádáréknak ahhoz, hogy a szocializmusra támadók „aljas ösztöneit" ezen keresztül ábrázolják. Mintha a forradalom tisztasága és eredményei egy ilyen valóban indokolatlan tett miatt megkérdőjeleznetőek lettek volna. Az ilyen borzalmas „népítéletek" ellen a kormány mellett a fegyveres felkelők több csoportja is tiltakozott, s valószínűleg ennek volt köszönhető, hogy ezt követően ehhez hasonló esetek már nem fordultak elő. Amikor a régi hatalom már nem tudja egy országban a rendet fenntartani, az új karhatalom pedig még rendesen meg sem szerveződött, sokan használják ki az alkalmat utcai ítélkezésre. Es ezek az emberek a korábbi évek elnyomása után, a hatalom által elkövetett gyilkosságok és kínzások megtorlására válaszul még indokoltnak is tekintették az ilyen, egyébként minden komolyabb magyarországi politikai tényező által elfogadhatatlannak tartott „népítélet"-et.

40 Pest megyében egy olyan esetet ismerünk, amelyet '56-ot követően előszeretettel hasonlítottak a Köztársaság téri lincseléshez. Ez Budakeszin történt, ahol Sziklai Sándor ezredes, a Hadtörténelmi Intézet és Múzeum parancsnoka és apósa, Kiss Lajos, a Hazafias Népfront helyi elnöke esett áldozatul fegyveres összecsapásnak. Az ellentmondó nyilatkozatok, a felületes nyomozás, az évekkel később - felsőbb utasításra - kijavított halotti anyakönyvi bejegyzések miatt még ma is sok a tisztázatlan pont a később hat halálos ítélettel megtorolt ügyben.

41 A Kossuth téri vérengzés nem az egyedüli volt azokban a napokban. Vidéken az elkövetkező két napon több helyen nyitottak sortüzet a fegyvertelen tömegre a karhatalom katonái. Joggal feltételezhető valamilyen összefüggés a sortüzek között, annyira közeli időpontban és hasonló módon történtek az események. A vezetésben akkor még többen vélték úgy, hogy kellő erőszak alkalmazásával visszarettenthetek az utcai tüntetésben résztvevő tömegek. Ezt támasztják alá az elkövetkező napok eseményei, a nagyon sok halottal járó sortüzek Mosonmagyaróváron, Lajosmizsén, Kiskőrösön és Tiszakécskén. Gerő Ernő október 25-i leváltását követően Nagy Imre kormánya igyekezett úrrá lenni a helyzeten. Nagy és Kádár rádióbeszédekben reformokat ígértek, és azt, hogy tárgyalásokat kezdenek a szovjet csapatok kivonásáról. Ezek az ígéretek még mindig kevésnek tűntek a radikálisabb követelésekkel előálló tömegek számára. A munkások sztrájkja ekkorra már országossá vált; a fiatalok a saját - immár az elfoglalt Vörös Szikra Nyomdában kinyomtatott - 16 pontjuk megvalósítását akarták elérni; a fegyveresek 40 A „népítélet"-nek nevezhető cselekményeknek Budapesten és vidéken - október 23-a és november 4-e között - néhány tucat áldozata volt. A szám- attól függően, hogy mit sorolnak ide - kiadványonként változik. Abban megegyeznek a szerzők, hogy a meglincseltek túlnyomó többsége az ÄVH kötelékébe tartozott. A Gergely - Izsák szerzőpáros 28 főről tesz említést, akik közül 23 volt AVH-s. Gergely Jenő - Izsák Lajos: A huszadik század története, [Bp.] 2000. Pannonica, 382.1. 41 Az ügyet részletesen ismerteti Böőr László: Adatok az '56-os forradalom Pest megyei történetéhez, Bp. 1997. TIT 24-25. 1. 16 f