1956 Pest megyében I. - Pest Megye Múltjából 10. (Budapest, 2006)

Előszó helyett

ELŐSZŐ HELYETT nem voltak hajlandóak leadni a fegyvereiket. Vidéken ugyanez volt a helyzet. A munkások, a fiatalok, a fegyveres felkelők már nem tettek eleget a kormány gyakran egymásnak ellentmondó rendeleteinek. Az egész országban nemzeti bizottmányok és forradalmi bizottságok alakultak, s október végén a legtöbb helyen fegyverek használata nélkül vették át a hatalmat. Pest megyében október 24-25-e körül a központi igazgatás megszűnt. A települések vezetői teljesen el voltak vágva a fővárosban székelő megyei irányító testületektől. Magukra maradtak a helyenként erőszakosan fellépő tömegekkel szemben. Néhány helyen a párttitkárok, tanácselnökök igyekeztek szép szóval meggyőzni a követelődző embereket, de volt, ahol a katonaság és a rendőrség erejére támaszkodva próbálták fenntartani a rendet. A városokba, községekbe érkező idegen fegyvereseket, rendbontókat, röpcédula-terjesztőket igyekeztek lefegyverezni, őrizetbe venni. A lefogottakat azután rövid idő múlva elengedték, nem akarták ezzel is felkorbácsolni az indulatokat. Néhány helyen Pest megyében nem sikerült a nyugalmat megőrizni és fegyveres összecsapásra került sor a karhatalom és a felkelők között. Üllőn, Gödöllőn és Vácott néhány sebesülés és haláleset is történt, amikor a tüntetők közé lőttek. Szerencsére ezek elszigetelt jelenségek maradtak, és a megye nagyobb részén a következő napokban viszonylag simán adta át a régi - egyébként teljesen megbénult - közigazgatás a helyét az új rendet képviselő testületeknek, a nemzeti-, illetve forradalmi bizottságoknak, bizottmányoknak.

42 Ezekben a napokban a gyárakban, üzemekben munkástanácsok alakultak az egész országban, a falvakban pedig megkezdődött a tsz-ek feloszlatása. Néhány nap alatt kártyavárként omlott össze az, amit a kommunisták évek alatt felépítettek, és a megdönthetetlennek ítélt parancsuralmi rendszerük összedőlt. Miként az ország más pontjain is megfigyelhető volt, Pest megyében is kevés konfliktusuk volt a tüntetőknek a magyar katonasággal. Annál inkább összecsaptak a rendőrséggel, akikben az elnyomó gépezet végrehajtóit látták. Ezért ért annyi rendőrőrsöt, rendőrkapitányságot támadás a forradalom első napjaiban. A magyar katonasághoz hasonlóan a szovjet katonák ellen is csak kevés támadás volt a megyében, pedig a szovjet alakulatok elég sokat masíroztak demonstratív céllal a megye útjain.

43 Nagy Imre október 25-26-án még lassítani akarta a változások tempóját. Közvetlen környezetével, barátaival (Losonczy Géza, Donath Ferenc) is összekülönbözött, mert ők radikálisabb átalakításokat akartak. Nagy kormányában ugyanis még ott voltak a régi elvtársak, akiktől nem tudott megszabadulni. Még nem tudta rászánni magát, hogy az események élére álljon. Még bízott a reformokban, és féltette az addig elért eredményeket egy fejetlen előre rohanástól. Vidékről rossz hírek érkeztek. Összecsapások voltak fegyveres civilek és a hatalom fegyveresei között. Immár a Nagy Imre-kormány volt az a központi hatalom, ami ellen a forradalmárok harcoltak. A legsúlyosabb konfliktus a mosonmagyar42 A településeken a régi közigazgatást felváltó testületek tagjai többnyire a régi tanácsból ketültek az új szervezetbe. Csak néhány korábban kompromittálódott személyt zártak ki, de a régi tanácsi dolgozók többsége megtarthatta posztját. Tanácselnökök, párttitkárok mentették át magukat az új testületekbe, vezető szerepet játszva az újonnan alakult nemzeti- és forradalmi bizottságokban. Ez több településen konfliktusok forrása lett, ezért nem egy helyen a forradalom napjaiban többször cserélődtek a bizottságok vezetői. 43 Böőr-Takács im. 277-278.1. 17