1956 Pest megyében I. - Pest Megye Múltjából 10. (Budapest, 2006)

Előszó helyett

ELŐSZŐ HELYETT Nagy Imre magát látta igazolni, amikor elérkezett hozzá a XX. kongresszus híre, és az ott elhangzott titkos Hruscsov-beszéd tartalma. O hitt az ott elhangzottak őszinteségében, beteljesülni látta mindazt, amit ő a magyar politikai vezetés felé már többször szóban és írásban képviselt. A XX. kongresszust követő hónapokban, amelyek Rákosi fokozatos hátrálásával teltek el, a közhangulat egyre erősebben hangoztatta, hogy a párt megtépázott tekintélyét már csak Nagy Imre állíthatja helyre. De az „öreg" - így hívták barátai és közvetlen munkatársai - szabadkozott. Csak az akadémiai tagságát és a katedrát akarta visszakapni, a hatalom nem érdekelte. Az események hatása alól azonban nem tudta kivonni magát, és a barátok unszolásának - ha nehezen is - végül engedett. Az 1956. október 23-án este a Parlamentnél összegyűlt tömeg nem akart mást hallani, csakis Nagy Imrét. O végül barátaitól kísérve elindult a Parlamenthez, hogy szóljon a téren összegyűlt emberekhez.

26 Mikor este 8 óra körül szólásra emelkedett, megütközést keltett a hallgatóságban, mert beszédét - valószínűleg régi beidegződésből - „Elvtársak!" megszólítással kezdte. Kifütyülték, lehurrogták. Ez a tömeg már nem kért a kommunizmusból, miközben Nagy Imre még a párton belüli tárgyalásoktól várta a kibontakozást, és beszédében a szocialista demokratizmus továbbfejlesztését hangoztatta. Beszéde nagy csalódás volt a tüntetőknek, akik mást vártak. Okét már nem lehetett leszerelni ilyen semmitmondó ígérgetésekkel. Ekkor érkeztek az első hírek a Rádiónál történtekről. Ott már kitört a fegyveres harc, és a Parlament elől sokan - „Aki magyar, velünk tart!" kiáltással - elindultak a Bródy Sándor utca felé. A Rádiónál összegyűlt tömeg nem tudta elérni, hogy az egyetemisták 16 pontját beolvassák, és mélységesen felháborodtak azon, hogy este nyolc órakor viszont felhangzott a rádióban Gerő Ernő szónoklata.

27 Amit mondott, az tovább tüzelte a tüntetőket. Sértegette a megmozdulásban résztvevőket, sovinisztának nevezte az ifjúság képviselőit, beszédének hangvétele kihívó és fenyegetődző volt. Máig nem tisztázott, hogy ezt követően hogyan tört ki a lövöldözés. A Rádió épületében ekkor már több száz ÁVH-s fegyveres tartózkodott. A tüntetőknél ekkor még nem volt fegyver, csak köveket, téglákat dobáltak az épület felé. A Rádió védői fél tíz után adták le az első - állítólag riasztónak szánt - lövéseket. Emberek sebesültek meg, halottak is maradtak a kövezeten. A feldühödött tömeg ezt követően fegyverek után nézett. Az elsőket azoktól a katonáktól vették el, akiket az ÁVH-sok megsegítésére küldtek.

28 Később a fegyverraktárakból és -gyárakból teherautókon hozták a puskákat, géppisztolyokat. Amikor a Rádiónál kitört a lövöldözés, a Dózsa György úton éppen Sztálin hatalmas bronzszobrát döntötte le egy sereg tüntető. A Rádió épületét csak másnap reggelre foglalták el a felkelők. A harc egész éjszaka váltakozó sikerrel folyt. Az épületet védő ÁVH-sok többször visszaszorították az eleinte kevés fegyverrel rendelkező ostromlókat. Később azonban a felkelők kerültek fölénybe. A környező utcákon és az épületben több százan sebesültek meg a lövöldözésben, és a 26 Útközben, a gépkocsi ablakából csodálkozva fedezte fel, hogy az emberek középütt lukas zászlóval közlekednek. In: Méray im. 161. 1. 27 Gerő ekkor nem a Rádió épületéből beszélt, hanem egy kiépített vonal segítségével a pártközpontból, az irodájából. 28 A piliscsabai 8. gépesített ezred katonái jelentek meg először a Rádiónál, ahol a parancsnokuk kijelentette, hogy nem lőnek a népre. Horváth Miklós: 1956 hadikrónikája, Bp. 2003. Akadémiai Kiad. 66. 1. ;

?

.