Horváth M. Ferenc - Szabó Attila: Pest–Solt–megye 1860. évi település–statisztikai leírása - Pest Megye Múltjából 9. (Budapest, 2000)

TELEPÜLÉS-LEÍRÁSOK - 38. Tass község

miután a cselédkönyvek úgyis a községek által kiállított bizonyítvány alapján adatnak ki, ezek kiadása a községekre visszaruháztassék. Takarékpénztár Tass községben nincs. XXVII. A húsvágási jog az 1848. év előtt a királyi haszonvételek közé tartozván, az a volt földesuraságok által gyakoroltatott. Még a múlt időből fennáll a községház szomszédságában egy mészárszék, a régi divat szerént előtte alkalmazott vágóhíddal, hol a jószágok jelenleg is vágatnak. Ezen épület jelenleg is a volt földesuraságok tulajdona, s azt a húsvágók haszonbér fizetés mellett bírják. A községnek sem vágóhídja, sem húsmérésre alkalmas magánhelyisége nincs, minthogy eddig erre szüksége nem volt. Óhajtandó pedig, hogy a vágóhíd a községből eltávolíttassák, minthogy az természeténél fogva az egészségre ártalmas. XXVIII. Utcai világítás Tass községben nincs. XXIX. Tass község által községi gazdálkodás nem űzetik, ami fekvő birtoka a községnek van, azaz 1859. évben végbement tagosztály alkalmával egy tagban, de különböző mívelési ágakban adatott ki, nevezetesen: szántóföld 40 hold, kaszáló 44 hold, legelő 68 hold, vízállás 114 hold. A kaszáló és legelőnek a nagy terjedelmű vízállás szélein kellene lenni, de vizes esztendőkben ezeket a víz szinte elborítja, száraz időben pedig — a föld igen szikes lévén — ritkán használható. Különösen kedvező időjárásnak kell lenni, hogy csak kevéssé kielégítőleg használtathassék. A 114 hold pedig egészen olyan vízállás, hogy annak semmi hasznát venni nem lehet. Az ily bizonytalan jövedelmű községi birtokon a községi gazdálkodás, mely soha úgy nem folytathatik mint kellene, céliránytalan, azért is a községi birtokok haszonbérbe vannak kiadva, három évekre, az évi haszonbér 300 Ft. Ezen földhaszonbéren kívül van még a községi féléves bormérési jog haszonbér, 313 Ft és a községi kovácsház. 20 Ft haszonbér évenként, egyéb jövedelme a községnek haszonbérekből nincs. A községi jövedelem szaporításául — mint hisszük — alapul felvehetők lennének a közigazgatásilag Tasshoz csatolt puszták, hogy azok bizonyos mérték szerént, akár egyezség, akár felsőbbileg meghatározott arányban a község kiadásai fedezéséhez járulnának. Bizton reményijük, hogy e tekintetben a cs. k. magas kormány — mint az előintézkedésekből is kitűnik — mielőbb hatályba lépöleg intézkedni fog. A közlegelö az 1859. év szeptember hóig közös volt a volt földesuraság és volt jobbágyság között, s az közösen legeitettetett, de azon időtől kezdve — az elkülönítés megtörténvén — a volt földesuraság, valamint a volt jobbágyság legelőbeli illetményeiket külön kikapták, sőt a zsellérség is a telkesekéhez hasított legelőbeli illetményét attól elválasztotta, és egyenként magok között kiosztatták. Jelenleg valamint a földbirtokos uraságok, úgy a házas zsellérek legelőbeli illetményeiket tetszés szerént szabadon használhatják, egyedül a volt úrbéres telkes gazdák legelőbeli illetményeik vannak egy tagban, és közösen jószágtartásra használják. Azonban ezek közül is többen, kik több telkeket bírnak, legelőbeli illetményeiket a közösből kihasíttatni és magánhasználatra fordítani óhajtják, e végett már az illető helyen a szükséges lépéseket meg is tették, s hihetőleg kérések eredményre vezetend. XXX. Az adóközségbeni marhalétszám 600 db. Leginkább igavonó és a háztartásra szükséges tehenekből áll. A községben és a csatolt pusztákon úgynevezett marhatenyésztő gulyák nincsenek, mivel a birtokosok földjeiket szántás-vetés és nem marhatenyésztésre szolgáló legelő fennhagyásával használják. Ami kevés rideg marha van, az a szomszédos községek pusztáin fübérbe van adva. A legjobb módú marhatenyésztő szarvasmarhalétszáma 30—40 darab közt áll. 307