Horváth M. Ferenc - Szabó Attila: Pest–Solt–megye 1860. évi település–statisztikai leírása - Pest Megye Múltjából 9. (Budapest, 2000)
TELEPÜLÉS-LEÍRÁSOK - 35. Szentbenedek község
körül a megírt határok között kellő utasítással látja el. Szigorúan őrködvén, akadályozván, s ha lehet és határköréhez tartozik, orvosolván a tagosítás és rendezés körül kiderülő részrehajlásokat, visszaéléseket. Egyébiránt ezen bizalmi gyűlés a határszabályozás legközelebb leendő keresztülvitele után — a hitelesítés folyó év augusztus havában reménylett megtörténtével — pályafutását bevégzendi. Kéményseprés tekintetében e község felsőbbi rendelet következtében ezelőtt néhány évekkel szerződésileg a kalocsai kéményseprőnek adatott által, oly formán, hogy minden háztulajdonos négyszeri sepretés fejében kéményenként egy váltó forintot tartozott fizetni. Dicséretére legyen azonban mondva jelen járási főnök úrnak, ezen rendeletet, illetőleg a községre erőszakolt szerződést folyó évben már megszűnteié. Tiszteljük, becsüljük a felsőbbi rendeleteket, azoknak mindig, ha lehet, örömmel hódolunk, mert hiszen kötelességünk is, de hogy ezen intézkedésnek e községre s lakosaira nézve csak egy hajszálnyi haszna lett volna, és hogy éppen ezért e rendeletnek e község szívesen hódolt volna, azt el nem ismerhetjük. Aki ismeri e községet s lakosait, tudni fogja, hogy itt régi bevett szokás szerint a gazdasszonyok rendszerint minden héten, szombaton délután a konyha közepére állva kéményeiket a gyúlékony koromtól kitisztítván, megseprik. Természetes, hogy itt a helyben divatozó, vagyis olyan kéményekről van szó, melyek a föld színétől legfeljebb két ölnyi magasságra nyúlnak, s melyeket tehát ahhoz értő egyén egy-egy öles rúd és egy seprő segélyével hetenként a föld színétől kényelmesen megkotorhat, kitisztogathat. Minek tehát itt a drágán fizetett kéményseprő. Itt a kémények építésekor nem számítottak arra, hogy azokat még valaha szakértő mesterek fogják a kéménybe belebújva sepergetni, s azért oldaldongái a kéményeknek — az egész csak élére rakott téglából állván — oly gyengék, hogy azok egy meglett ember terhét, feszegetését, vakarását, mint a tapasztalás bebizonyítá, meg nem bírják. Sokan megfizették ezelőtt a kéményseprő díját ingyen, de kéményeiket sepertetni nem engedték. E rendelet, tisztelettel legyen mondva, ott hozatott, hol csak emeletes házak léteznek, hol a kémények seprését azért csak szakértő mesterek végezhetik, s alkotójának nem lehetett fogalma oly kémények létezéséről, melyek egy ember súlya alatt összeroskadni képesek. Egyszóval a kémények parancsolt kéményseprők általi tisztogatásával bizonyosan a tűzveszélyek lehető gátlása — és nem a szakértők kenyérreli ellátása — céloztathatott. E községben 27 év leforgása kétszer volt tűzveszély. Egyszer pipávali vigyázatlanság, máskor valószínűleg gyújtás következtében. Az a cél tehát a kémények szakértők általi sepretése nélkül is — feltéve, hogy tűzveszély a kémények tisztátalanságából ered — el van érve, s e tekintetben sokkal több az óvakodás a nép, mint a tevékenység a kéményseprő részéről, ki egyetlen nap alatt képes 260 kéményt 28 ausztriai értékű forintért megseperni. Azért e község részéről hálás köszönettel ismertetik el a tekintetes járási főnök úr erélyesseggel párosult tevékenysége, hogy eme rendelet megszüntetését a kéményseprővel mintegy ráerőszakolás útján bizonytalan időre kötött szerződés felmondhatása által felsőbb helyen kieszközölvén, e község lakosságát az ily cél és minden haszon nélküli adózástól megszabadította. XXXVIII. Lelkész urak a római katolikus részről Molnár János 209 úr, kinek fizetése, ide értve, hogy az Úszód községi római katolikus egyház mint leánygyülekezet ide tartozik: készpénzben 100 forint, búza 80 pesti mérő, fa 24 öl, lágy, szántóföld 2 egész telek, ezenkívül a keresztelési, esketési, halálozási csekély jövedelem, melyből 10—15 forint folyhat be évenként. Segédlelkész illető plébános úr által jelenleg nem tartatik. Ifj. Molnár János (1817—?) 1853 óta szentbenedeki plébános. SEMATIZMUS 1860, 135. 293
