Horváth M. Ferenc - Szabó Attila: Pest–Solt–megye 1860. évi település–statisztikai leírása - Pest Megye Múltjából 9. (Budapest, 2000)

TELEPÜLÉS-LEÍRÁSOK - 35. Szentbenedek község

XXX. A marhatenyésztés, tekintve azok szaporodását — a legelő két év előtt történt elkülönzése s a tagosítás és legelő egy része kiosztása folyó évben lett keresztülvitele óta — csökkent. Azelőtt ki-ki tartott annyi jószágot, mennyit tartani módjában volt, a tágas közlegelön szó nélkül tetszése szerint legeltethetett. Volt fertályos gazda, ki 20—40 db marhával dicsekedhetett, nyáron át megélt a terjedelmes közlegelőn, takarmánya saját kaszálóin termett elég, nem kellett pénzé[r]t takarmányról gondoskodni. De az újabb időkben a legelő nagy része egyezség folytán az uraság birtokába esett, másik részét kiosztották, közlegelőül csak igen kevés használtatik, úgyhogy egy fertályos gazda a közös legelőn 6 db-nál többet nem tarthat. Ezenkívül a kaszálók rendezés folytán az újgazdák által többnyire felhasogattattak, takarmány csak úgy terem elegendő, ha vetünk, ez pedig — bár már kezdik megszokni — még nem lett általánossá, azért a sok marhatartás helyett a lakosság most inkább jó marhák tartására — hogy drága takarmányát híjába ne fogyasszák — fordítja figyelmét, és ha a tenyésztésben tán csökkent a község, de azok nemesítésében gyarapodott. Ha egyszer a vetett takarmány tenyésztése és a marhák istállózása lábra kapott, a tenyésztés valószínűleg visszatér a régi állapotra, a marhák nemesítésében pedig kétségkívül szép előhaladást teend. Van egyébiránt e község lakosai birtokában mintegy 300 db fejőstehén és 280 db igavonó szarvasmarha. Lovakra a mezei gazdászatban elkerülhetetlen szükség lévén, ezek tenyésztésén a lakosok saját hasznokra igyekeznek, és mivel a hámos lovak többnyire különben is istállóztatnak, nem mondhatni, hogy a legelő kevesbedése által a lótenyésztés csökkent volna. Lényegesebben fog majd ennek megszorítására hatni azon különben magában véve, eltekintve a helyi körülményektől, igen célszerű felsőbbi rendelet, miként a méneseken csak megvizsgált s erre szabadalmat nyert csődörök használtathatnak hágatásra. Eddigelé a községi gazdaság a 300—400 darabból álló ménesben egy csődört tartott, s amennyiben ezen egy csődör a lótenyésztés körül nem tette meg a kellő szolgálatot, egyes gazdák bírtak jóvérű igás hágólovakat, melyek természetesen a lótenyésztést hathatósan előmozdították. Nem mondhatni, hogy ezektől valami címeres, kitűnő nagyságú lovak fogantattak volna, de egészséges, igavonásra alkalmas, középszerű vagy zömök, úgynevezett magyar faj lovakat tenyésztettek. Ha már jövőre a község csak megvizsgált s hágatási engedéllyel bíró méneket használhat ménesében, egyet ilyet talán szerezhet, de bizonyosan kevés lesz, abba pedig, hogy a mértéket minden tekintetben megütő két vagy több hágómént tartson, e községnek nincs módja. így a lótenyésztés tetemesen csökkenni fog. Meglehet, hogy nemesítésben — tekintve a nagyságot — valamit nyer a község, de ez a nyereség a szaporodás csökkenését nem fogja kárpótolni. Azért ama rendelet, mely elvileg kétségen kívül igen üdvös, itt legalább következményeiben káros leend. Ha majd a kincstári hágómének elterjedtebb használata után azoktól származott csikókra nagy ár nélkül a lakosság szert tehet, melyek hágatás tekintetében is valószínűleg ki fogják állani a bírálatot, akkor majd igen, hátrány nélkül lesz itt is keresztülvihető az érintett rendelet, de addig a községre nézve semmi esetbe sem fogja a várt eredményt a szaporodás káros akadályozása nélkül megteremni. A lovak tenyésztése s nemesítése körül kifejtett törekvése a lakosságnak a csikók (nem úgy, mint hajdan) iga nélküli nevelésében — a Kalocsán lévő kincstári hágómének folyó évben kezdett használatában, s abban, hogy a községi gazdaság mindég szép hazai fajú csődört vesz méneséhez, annak tartására különös gondot fordít, egészségtelen, satnya csődör a méneseni legeltetését meg nem engedi — összpontosul. XXXI. Szőleje e községnek — noha föld ennek tenyésztésére, kivált az állani való, úgynevezett lúgos szőlőknek termelésére igen alkalmasnak látszik — eddigelé nincs. Vár287