Horváth M. Ferenc - Szabó Attila: Pest–Solt–megye 1860. évi település–statisztikai leírása - Pest Megye Múltjából 9. (Budapest, 2000)

TELEPÜLÉS-LEÍRÁSOK - 23. Kiskőrös mezőváros

zünk aláírásával és pecsétünkkel megerősítettük. Signatum Pestini, mense Majo 1718. Wattay János mk. (P. H.) Wattay István mk. (P. H.)" Ezen szerződésből kitűnik, miszerint e kiskőrösi puszta első lakosai, mivel a régi Kiskőrös felől azt kivéve, hogy csakugyan létezett, de a törökök berohanásával egészen megsemmisíttetett, adatok nem léteznek, mezei gazdászattal kezdtek foglalkozni. Eredetileg jobbára szláv ajkúak lévén, Nógrád,

162 Hont, Nyitra, Turóc vármegye felső részeiből szállítattak. Amint csakugyan valósul, ezen első lakosoknak nagyobb része a származási faluk nevéről vette fel vezetékneveit, az akkori időkben uralkodott vallási viszonyok miatt az igaz s eredeti vezetéknevek titokba tartása szempontjából Példának okáért: Losonczi Losoncról [Losoncz], Oroszi F[első?]orosziból, Szudonszki Szüdről, Legindi Legéndről (Nógrád), Opanszki — Opava, Litanszki — Litava, Szenohradszki — Szenohrada, Rakonczai — Rakonca [Rakoncza], Tesszárszki Teszérről [Tesszér] (Hont), Csővári — Csővár, Czinkoczki Cinkota [Czinkota], Aszóczki — Aszód, Maglóczki Maglódról (Pest), Galgóczi Galgócról [Galgócz], Miavecz Miaváról (Nyitra), Turcsan-Dubovszki Turóc-Dubováról [Thúrócz-Dubova]', Thúrócz satöbbi. S csakhamar megnépesíttetett, mert már 1720. évben lakosai mindnyája ágostai hitvallásúak lévén, Bartholomaeidesz Ádám nevű lelkészük és Szabadka György oskolatanítójuk is volt Tót Pál és Péter bírósága alatt. Ebbeli vallási szabadság gyakorlata azonban csupán tíz évig tartott, mivel az 1730. évben nyilvános istentisztelet gyakorlásától megfosztattak, volt lelkipásztoruk s oskolatanítójuk hivatalaiktól elmozdíttatván, 1723/4. évben felépített templomjuk éjszakának idején a földig leromboltatott, s így 53 egész évek során, 1783-ig lelkész s oskolatanító nélkül lévén, kéntelenítettek gyermekeiket Kvacska András, Csmelich János és Koczka András nevű mesteremberek által taníttatni, közimákat s magány isteni tiszteletet részint szabad ég alatt, részint nádból készített színek alatt tartani, szentségek felvétele végett öt mérföldnyi távolságra eső Apostag s Dunaegyház nevű egyházakba fáradozni, míg 1781. évben b[oldog?] e[mlékezetű?] II. József császár idejében kiadott vallástürelmi pátens alkalmából 1783. évben Jeszenszky Jánost Nógrád megyei Libercse helységéből lelkésznek hivatván meg, templom építéséhez fogtak és azt 1784. évben szerencsésen, azonban torony nélkül s kis ablakokra szorítva legfelsőbb engedelem mellett be is végezték. E tekintetből [az] 1792. év azért emlékezetes, mivel ez időben már a torony építéséhez fogtak, s midőn a fala majdnem egészen felhajtatott, július 12. napján déltájban, midőn minden munkásnép ebédelni eloszlott, nagy zuhanással lerogyott, alatta járván azelőtt néhány perccel Balázs György bíró és Dráskóczy János jegyző, de szerencséjükre, midőn ropogni kezdtek a falak, valami 30 lépésnyire eltávozhatván, nagy rettegéssel nézték annak iszonyú dűlését. Nem egy anya kereste körülötte a maga magzatját, de hála a mindenhatónak, emberhalált nem okozott. 1793. évi március 16-án újra a toronyépítéshez fogtak, s azt 1794. szeptember 5-én el is végezték, és jó öszvehangzású három új haranggal, melyeknek legnagyobbika 13 mázsás, ellátták, s 1820-ikban bebádogoztatták. Továbbá 1785. évben már 500 háza s 5000 lakosa lévén e helységnek, helybeli földesuraság vásári szabadalmat nyervén, várossá emeltetett. Ekkor a szűcsi 746 hold 589 D ölnyi homokbucka terület kezdetett 7-ed dézsmakötés mellett ültettetni. Ugyanez időben a mostani nagyobb pecsét is szerezAz első négy telepes család a Nógrád megyei Bánkról érkezett. PETRÓCI 143. 197