Horváth M. Ferenc - Szabó Attila: Pest–Solt–megye 1860. évi település–statisztikai leírása - Pest Megye Múltjából 9. (Budapest, 2000)

TELEPÜLÉS-LEÍRÁSOK - 20. Kecel község

XXXVIII. Helybeli lelkésznek, Fratricsevics Márton plébános és címzetes kanonoknak fizetése: a) minden pártól 2 véka őszi és 1 véka tavaszi gabona és 30 pengőkrajcár, b) 100 font marhahús, c) 100 font faggyú, d) 24 icce tehénvaj, e) 12 szekér széna, f) 8 akó bor, g) 100 font só, h) szabad fűtés és örletés, i) a plébániaföld müveltetése, k) 24 öl lágyfa. Valaszki István

137 segédlelkész fizetése 100 Ft osztrák értékben, mely fizetést a plébánostól nyerendi. XXXIX. Ezen község a népmondás szerint régenten Kétszél

138 néven neveztetett, mivel először két sor ház épülvén, az utcán nagy tó állott, s így a falu ezáltal két szélén állott, s az idő után megszállított tót ajkú nép nevezte volna Kecel[-nek], mely utca most is szinte ez évben, ha sok esőzések vágynak, nagy vízállást tart, míg le nem csapoltatik. Dömötör régi időben falunak állíttatik, ahol most is a templom romja látható. Kecel, 1860. július 31-én. Hering János [s. k.] bíró Kecel község pecsétje (1735) Fratrisevits Márton (1800—?) 1838-tól keceli plébános. SEMATIZMUS 1860, 126. Vallaszky István (1823—?). SEMATIZMUS 1860, 143. Kecel első okleveles említése 1198-ban történik „Kecil" néven. A település neve a török „qizil", „vörös" jelentésű melléknévből keletkezett. KISS 1980, 323. 173