Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Horváth Lajos: Községi közigazgatás Pest megyében a XVII–XVIII. században

A papír árának alakulásáról csak ennyit: XV. sz. 8 Ft ) XVI. sz. 3 Ft 33 d. \ =1 rizsma = 480 ív XVII. sz. 1 Ft 53 d. | A XVI. sz. első felében 1 rizsma ára = 2 pozsonyi mérő (125, 06 1) búza = 2 pár csizma. Valószínű, egy átlagos mennyiségben iratot termelő község szükségletei ekkor még és legalább a XVIII. sz. végéig messze elmaradtak az évi 480 ívtől, tehát a XVI—XVIII. században egy pár csizma árának megfelelő vagy attól kevesebbel is fedezni lehetett egy község évi papírszükségletét.

288 A Pest megyei „községi" írásbeliség legkorábbi, közvetett bizonyítéka 1490— 91-ből származik, amikor II. Ulászló király címert és pecséthasználati jogot adományozott Budafelhévíznek. Jog szerint a település ekkortól mezővárosi rangra emelkedett, azonban az óbudai káptalan birtokában lévén, függetlenségét nem tudta elnyerni és valójában továbbra is megmaradt fejlettebb községnek a török kori pusztulásig.

280 Az eddig ismert Pest megyei községbírói szervezet által keletkezett legkorábbi irat a kerepesiek levele a Kassai Kamarához 1585. febr. 28-án, amelyben panaszt emelnek Egerben lakó tiszttartójuk ellen.

290 Nem tartható véletlennek, hogy az első ismert községi irat Pest megyéből éppen panaszlevél. Ez az irattípus bőségesen keletkezett a XVII—XVIII. sz. folyamán Pest megyében, de az ország más területein is. Ismerünk még számos községbírói, székbírói, malombírói, borbírói stb. számadásiratot, számadáskönyvet (füzetet). Jelentős mennyiségű instantia, testamentum, notitia, memóriáié, recognitio, quietantia, contraquietantia stb. is fennmaradt. Sajnos, a bíró döntéseit feljegyző bírói könyvek, a megállapodásokat rögzítő protokollumok, a belső szabályzatokat tartalmazó falukönyvek, vagy falutörvénykönyvek, a szőlő, kert és határbeli rendtartást megörökítő hegykönyvek és az ingatlanforgalomra vonatkozó földkönyvek nem ismeretesek a XVII—XVIII. századi Pest megyéből. Nemesi község rendtartás sem került elő még ebből az időből. Meg kell még jegyeznünk, hogy az írásbeliség sohasem szorította ki a szóbeli intézkedést és ügyintézést a községbírói szervezet munkájában. Nemcsak a robotra soros emberek és szekerek kirendelése történt szóban még a XVIII. században is, hanem olyan jogilag fontos és pontosságot igénylő intézkedés is mint a bírói szék által az úriszék elé felküldött bűnös ügye, amelyet a két kísérő polgár vagy esküdt közül az egyik ismertetett szóban a földesúr tisztje előtt szokás szerint. Meg kell említetnünk az írásbeliség egyik fajtájaként a rovást. Még a XV. században is királyi decretum írta elő, hogy a falubírák a rovásnyeleket, másként rovásfejeket (capita dicarum) a vm-nek háromévenként, írásos lajstrommal kísérve kötelesek összesítés céljából benyújtani. A rovás (nem azonos a rovásírással!) leginkább és legtovább a pásztortársadalomban maradt meg. „A nagyúr tisztjeinek éppen úgy fára metszett rovással számolt a pásztor, mint a jobbágyfalunak s a juhász a nagy- úrnak ugyanolyan sajtot vagy gomolyát készített, mint a közös nyáj tejéből a soros parasztnak."

291 A rovásra az adószedésben, a közigazgatási számvitelben elsősorban a nép írástudatlansága miatt volt szükség, alsó szinten — a közép- és felső szintű írásbeliség mellett — ezért kellett vezetni a népi rovásokat. PPS vm. területén a községbírói házi használatú számadások, pásztorszáma185