Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Horváth Lajos: Községi közigazgatás Pest megyében a XVII–XVIII. században

dások mellett, még a XVIII. században is rovással készültek helyenként. A bagiak 1709. márc. 10-i levelükben panaszolták a megyének, hogy német tisztek „sok bort meg ittanak Rovásra, és itt hagyván raitunk az Rovást, mely nem kevés karjára essik helyünknek". Kistarcsán 1776-ban a rovásokat maguk a bírák metszették és bíróváltáskor egyeztették.

292 V. 2. A pecséthasználat Werbőczy felfogása szerint, a középkori jogi közgondolkodás szerint sem rendelkeznek hiteles pecséttel a községek, annak ellenére, hogy ezek pecséthasználata már spontán módon jócskán elterjedt a XVI. sz. elejére. A jelenleg ismert legrégebbi magyar köriratú pecsét Vámos falué 1487-ből, de latin feliratú magyar községi pecsétet még korábbról is ismerünk. PPS megye községei használhattak pecséteket már a XVI. század első felében, talán a XV. század végén is, ezek nyilván elvesztek, lenyomataik megsemmisültek a török hódítás első éveiben, 1541 —1546 között. A XVI. század második felében, a tizenötéves háború (1593 — 1606) előtti időből hírmondóként tűnik fel Kerepes leírhatatlanul kinyomott pecsétje tiszttartójuk elleni panaszlevelükön. A tizenötéves háború főhadszintere a Vác—Hatvan—Nagykőrös—Pest négyszögben alakult ki, ezen a területen, amelyik nagyobb részben PPS megyéhez tartozik, majdnem teljes volt a pusztulás, szinte egyetlen település sem maradt folyamatosan lakott. Szokolya természetileg viszonylag védett helyen fekszik, 1598-ban csináltatott új pecsétnyomót. A zsivatoroki béke (1606) után a népesség még évtizedekig szállingózott vissza, 1630 körűire tehető a korábbi településhálózat helyreállása. A visszatelepülő, újjászerveződő közösségek bírói szervezetei hivatali használatra ismét pecsétnyomókat készíttettek. Ennek az időszaknak pecsétjei Pánd 1645-ös, Lacháza 1651-es, Monor 1652-es, Pécel 1658-as, Püspökhatvan 1667-es, Túra 1672-es, Tápióbicske és Mogyoród 1680-as évszámú pecsétjei és jó néhány évszám nélküli pecsét, amelynek használata visszanyúlik ebbe a korszakba. A török alóli felszabadító háború ismét menekülésre kényszerítette PPS megyének szinte egész lakosságát, alig ismerünk olyan pecsétet, amelyet a visszatelepülő közösség visszahozott volna és ismét használatba vett, talán az egyetlen Monor 1652-es pecsétje. Az újonnan készített tipáriumokra ekkor rendszerint a visszatelepülés, illetve a községbírói szervezet újjáválasztásának az évszáma került. Ezek Ácsa 1691, Alsónémedi 1693, Borosjenő 1696, Dab 1686, Dány 1691, Domony 1700, Dömsöd 1690, Kisszentmiklós 1695, Kóka 1690, Mácsa 1697, Solymár 1701, Vácszentlászló 1691, Szentmártonkáta 1700, Tápiószecső 1691, Üröm 1700, Valkó 1691, Zsámbok 1695 évszámot viselő pecsétjei. A kuruc szabadságharc idején még elkészült néhány pecsétnyomó — Csővár 1704,1706, Pilisszántó 1707, Pilisszentlászló 1710, Szada 1710, Tök 1710, Uri 1709, Váchartyán 1705 — azonban PPS megye XVIIL századi újjételepítése minden korábbi visszatelepüléstől nagyobb mozgalom volt, hiszen amíg a korábbiak spontán módon és csak kevés új népességet hoztak — többnyire a Felvidékről —, addig a XVIIL század elején szervezett állami, egyházi és magánföldesúri telepítés folyt elsősorban külföldről is és csak másodsorban spontán migráció. Az ismét visszatelepülő falvak, vagy a többévszázados pusztákon létrejövő 186