Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Böőr László: A Pest Megyei Levéltár két évszázada

viszont teljesen ép maradt, Újpestnek pedig nem volt levéltára. Gyakorlatilag teljesen elpusztultak a vármegye területén élt családok levéltárai, közöttük az országos szempontból is számottevő értéket őrzó' Teleki család iratai a gyömró'i kastélyban, valamint a különböző üzemek és műhelyek iratai. A vármegye levéltárának e rendkívül nehéz esztendejét Fára József a következőképpen összegezte: „A háborús események következtében a levéltár munkája felette megszaporodott. Az egyes anyakönyvi kerületekben elpusztult anyakönyvek pótlása, ugyanez okból anyakönyvi kivonatok kiállítása, az anyakönyvek biztonságba helyezése folytán elmaradt anyakönyvi munkálatok pótlása, a levéltár anyagának átrendezése, a bombázások elől biztonságba helyezett iratanyag visszaszállítása, új iratanyag átvétele a túlterhelt közigazgatási irattártól, a pincékben elhelyezett penészedő iratanyag megmentése stb., a levéltár jelenlegi személyzete mellett igen nagy munkamegterhelés."

279 A levéltárban rendezési munka 1945-ben nem volt.

280 Megindult azonban az irattartók (palliumok) és a féltiszta papírok kitermelését célzó selejtezés a közigazgatási és az árvaszéki iratokban. A selejtezést végző dolgozókkal szembeni követelmény csupán az volt, hogy „kellő tájékozottsággal bírjon a közigazgatás ill. árvaszéki ügyekben", tehát az iratok történeti forrásértékét még mindig elhanyagolhatónak tartották.

281 Bár a főlevéltárnok felvetette, hogy a selejtezésért kifizetendő különmunka díjak arányban állnak-e a kitermelt papír értékével, ill. „... a gondos munkát igénylő selejtezés lassú ütemű, tehát nem számíthatunk arra, hogy gyorsan kitermelhetjük a szükséges iratmennyiséget...",

282 ez a fajta selejtezés továbbra is folyt. Sőt, az alispán 1946. február 14-én a selejtezést az irattári anyagra is kiterjesztette: „az előadó valamint a kiadóhivatalok munkájának ellátásához szükséges papírmennyiség biztosítása végett". A tetemes iratpusztítással járó selejtezés „szakszerűségét" talán mindennél jobban jellemzi az 1946. július 18-án kiadott alispáni utasítás: „Felhívom az ügyosztályok és hivatalok vezetőit, ügyeljenek arra, hogy a beosztottak az ügyiratok ki nem selejtezett és irattárba visszamenő részét ne fordítva rakják vissza, és hogy e kötegeket szorosan kössék össze, továbbá arra, hogy a kitermelt papírt nagyság szerint rakják össze..."

283 És ez a minden szakszerűséget nélkülöző selejtezés nyert megerősítést az 1947. december 5-i miniszterelnöki utasítással, melynek végrehajtásaként a vármegyei törvényhatóság 1948. január 9-én alakította meg a selejtezési bizottságot.

284 A selejtezés a vármegye levéltárában és irattárában a főlevéltáros irányításával 22-24 kirendelt munkaerő által történt.

285 A vármegye főlevéltárnoka igyekezett a községekben és a járási főszolgabírói iratokban megindult selejtezésnek is „irányt szabni." 1947. december 30-ával részletes selejtezési utasítást készített, és juttatott el a helyi selejtezési bizottságokhoz.

286 Tény azonban, hogy a levéltári dolgozók csekély létszáma, és más irányú munkája miatt az utasítás végrehajtását a levéltárosok nem tudták ellenőrizni. A papírhiány enyhítését célzó selejtezés mellett sor került politikai szempontok alapján történő iratmegsemmítéstésre is. Csak a megye levéltárából 1540 kg súlyban szállítottak el és semmisítettek meg jobboldalinak minősített sajtótermékeket és iratokat.

287 Ezekről a selejtezésekről, a kiselejtezésre került iratokról, semmiféle feljegyzés nem készült. Ugyanakkor a levéltár őrizetébe kerülő iratok mennyisége nőtt. A vármegye levéltára most már nemcsak a megyei igazgatási szervek iratait vette át, (1948-ban a főispáni hivatal 1911-1944. évi iratait,

288 1949. januárban az 1932-1934. évi alispáni iratokat, 1949. július 25-én a Pestvidéki Törvényszéktől a Pest vármegyei úr97